Interjú Geszty Glória színművésszel
Geszty Glória ma ünnepli 56. születésnapját, és nemrégiben másodjára ítélték neki oda a Nagy Miklós díjat. Ezek apropóján beszélgettünk vele színházról, barátságról és jövőbeli terveiről.
Miért pont a színházi szakmát választotta?
Glória: Engem teljesen elbűvölt a színpad, a színház. Azt mondtam, ha nem élhetek ebben a világban, akkor semmi nem ér semmit. Szerettem az irodalmat, édesapám festőművész is volt, édesanyám dalénekes, tehát abszolút nem tiltottak a pályától.
Sok szerep van a háta mögött, ki tudna emelni közülük olyat, amit különösen szeret?
Glória: Imádtam a Koldusoperában Pollyt játszani, ami akkoriban hatalmas dolog és egyben nagy megmérettetés volt egy fiatal színésznőnek. Amit talán a leginkább a szívembe zártam az a Semmi ágán, amiben József Jolánt alakíthattam, Nagy Miklós mellett, aki maga József Attila alakját formálta meg. Ez egy drámai szerep, nem is gondoltam volna, hogy valaki gondolkozik ilyesmiben velem. Ezt a darabot eljátszani teljes lelki átmosódás, egy nagyon különleges dolog. Ami szintén isteni karakterszerep volt számomra, az a Hölgy fecseg és nyomoz című darabban Suzanne Brissard. Megemlítenék még egy gyerekdarabot, a Hagymácskát, mert azt hiszem, hogy régen csak erről ismertek, és elismerést is kaptam ezért a tévéjátékért, méghozzá a Magyar Televízió egyéni Nívódíját.
A Ruttkai Éva Színház tagja annak megalapítása, 1994 óta. Mit talált meg itt, ami ennyire ide köti?
Glória: Ebben a rohanó világban egy érték-és emberalapú színházat, ahol a darabokat úgy válogatják, hogy mindenkinek tetszen, a kritikusnak is, a nézőnek is. Ahol a szerepeket úgy adják, hogy a színész jól érezze magát, ne csak túl akarjon lenni rajta. Ahol a próbák nem veszekedéssel, kiabálással zajlanak. A rendező mindig tudja, mit akar, és azt el is tudta érni, de sosem volt durva. Jó tanácsokat kaptunk tőle, de nekünk színészeknek is mindig megvolt a lehetőségünk újabb ötletekre. Kaptunk egy olyan színházi közeget, ahova bemenni nagyon jó volt. Olyan nem fordult elő, hogy egy bemutató vagy valami különleges dolog után ne legyen a büfében egy jó összeröffenés. Ha egy művésznek születésnapja volt, igyekeztek a műsortervet úgy rendezni, hogy azon a napon lehetőleg játsszon, és akkor a színpadon kapta meg a kis köszöntést, ami úgy hiszem, hogy minden színésznek álma-vágya. Voltak nagy, közös ünnepek, melyeket sosem lehet elfelejteni. Ezeket egyértelműen a színház igazgatójának köszönhetjük.
Másodjára ítélték Önnek a Nagy Miklós díjat. Hogyan fogadta ezt az újabb kitüntetést?
Glória: Az idei ünnepélyes ceremónia a Hatoscsatorna élő adásában történt. Annyira meglepődtem, hogy nem jött ki hang a torkomon, majdnem elsírtam magam. Máig nem tértem magamhoz, hiszen nem is számítottam rá. Az az igazság, hogy nem halmozzák el a színészeket kitüntetésekkel, és ha valakinek méltányolják a művét, művészi munkáját és azt, hogy milyen ember, az a mi pályánkon nagyon nagy elismerés. Nagyon boldog vagyok.
Szalai Zsolthoz, a Ruttkai Éva Színház igazgatójához őszinte, mély barátság fűzi…
Glória: Ez egy érdekes dolog. Elsősorban azokkal barátkozunk, akikkel valamilyen módon közös hullámhosszon vagyunk. Akkor még nem játszottam a Ruttkai Éva Színházban, hanem egy televíziós műsorban készítettem vele interjút. Nagyon szimpatikus és természetes volt, szinte alig-alig akart interjút adni, nem olyan típus, aki előtérbe tolja önmagát. Először volt az emberi szimpátia, aztán amikor a színház tagja lettem, egyre jobban megismertem, és akkor rájöttem, mit meg nem tesz ezért a színházért. Nem az a típus, aki beül, kiosztja a gázsit, megcsinálja, amit muszáj, hanem odafigyel az emberekre, nagyon sok jó tulajdonsága van. Valljuk be, hogy egy magánszínházat vezetni mindenféle állami támogatás nélkül nagyon nehéz, és ő ezt megcsinálta. Azóta még többre tartom a munkáját, amióta szegény Nagy Miklós nincs közöttünk, és ő egyedül végigcsinálja azt, ami két embernek is sok. Kívánom, hogy nagyon sokáig tudjunk még együtt küzdeni a pályán, a színházban, a művészi életben.
Hogyan ünnepli a születésnapját?
Glória: Hetedikén szintén élőadásban felköszöntött a színház. Azt hittem, csak egy új darabot szeretnének bejelenteni, ehelyett egy régebbi felvételt játszottak be, amin Nagy Miklós köszöntött fel a színpadon. Nagyon megható volt, ahogy minden a napokban, sorra jönnek a virágcsokrok, a közösségi oldalon a jókívánságok. Az az igazság, hogy Zsolttal is szeretnék egy szelet tortát megenni ezen a napon.
Miyen tervei vannak a jövőre nézve?
Glória: A titkok ajtaja című darabbal fogunk utazgatni egy kicsit. Ez egy, a japán irodalom gyöngyszemeit feldolgozó önálló est, egy gésa műsor, teljesen autentikus. Minden, ami kell hozzá, az japánból érkezett. Továbbá szeretném kicsit megújítani a televíziós műsoromat, a Tea Glóriával ami többek között a színházi világgal, kulisszatitkokkal, és a velünk élő színháztörténettel foglalkozik.
Oldalak
Hasonló cikkek
