Elhunyt Lengyel Anna

51 éves volt.
Elhunyt Lengyel Anna dramaturg, műfordító
51 évesen elhunyt Lengyel Anna dramaturg, műfordító, a PanoDráma alapítója, a FreeSZFE Egyesület tanára – adta hírül a Színház Online.
Lengyel Anna 1969-ben született Budapesten. Édesapja Lengyel Péter író, édesanyja Takács Zsuzsa költő. Az óbudai Árpád Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemre jelentkezett angol és latin szakra. Négy év után a latint amerikanisztikára cserélte, s végül csak angolból diplomázott.
Kislányként színésznő szeretett volna lenni, de rájött, “hogy az exhibicionizmusnál mélyebb vonzalom köti a színházhoz”.
1992–1997 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakos hallgatója volt, itt szerezte második diplomáját. Ösztöndíjjal tanult egy iowai egyetemen is egy fél évig, majd 1997-98-ban Fulbright-ösztöndíjas PhD-hallgató volt a New York-i Columbia Egyetemen.
1994-2002 között a kaposvári Csiky Gergely Színházban főleg Eörsi István, Ascher Tamás, Keszég László, Bezerédi Zoltán és Kelemen József (színművész) mellett dolgozott. 2004–2008 között a Krétakör Színház dramaturgjaként saját szabadegyetemet és nemzetközi drámák felolvasószínházi sorozatát szerkesztette és vezette a produkciós dramaturgia mellett.
2008-ban megalapította saját független dokumentumszínházát, a PanoDrámát, amely elsősorban szó szerinti, ún. verbatim előadásairól ismert. 80–100 óra interjúanyagból és akár 2 ezer oldal egyéb dokumentumból készítenek 90 perces előadásokat. Ahogy Anna szokta mondani: “övék az élet színháza”. Alaptézise szerint erősebb szöveg jön ki a drámai, ellentmondásos, akut témákból az érintettek szájából, mint egy drámaíró tollából.
A PanoDráma mellett továbbra is folyamatosan dolgozott külföldön, többek között Ascher Tamás, Schilling Árpád és Alföldi Róbert mellett dramaturgként és német illetve angol fordítóként.
2017-ben lágyrészszarkómát diagnosztizáltak nála. Betegségéről nyíltan beszélt és írt, rengeteg embert döbbentett rá arra, hogy a rákos megbetegedésekről való beszéd még mindig tabu.
Rákparák címmel közérdekű beszélgetéssorozatot is indított a Katonában. “A beszélgetések célja a rákhoz kapcsolódó stigmától való megszabadulás, annak a félreértésnek a feloldása, hogy a rákdiagnózis – fajtától, stádiumtól, a beteg korától, általános fizikai és pszichés állapotától függetlenül – egyenlő volna a halálos ítélettel. Hogy merjünk kérdezni, és tanuljuk meg magunkat képviselni” – nyilatkozta.
“Nagyon bízom abban, hogy meggyógyulok, és mindent meg is teszek érte. De ha végül bele kell halni ebbe a betegségbe, hát akkor ez van. Addig viszont minél teljesebb életet akarok élni. Majd hülye lennék önként lemondani évekről vagy akár évtizedekről, csak mert folyton a haláltól rettegek, vagy mert engedem, hogy a betegségről szóljon az életem. Bakancslistám egyébként nincs, nem hiányzik semmi. Boldog ember vagyok. Reméljük, hogy kilencvenévesen is az leszek” – tette hozzá.
Nyugodjon békében!
Leadfotó: facebook.com/ceu.bibo.szabadegyetem
Oldalak
