Egy súlyos betegség - A tárgyak fogságában
A gyűjtögető szenvedély szélsőséges megnyilvánulásai egyre több ember életét sodorják veszélybe. A kényszeres gyűjtögetők lakásában a szemét és a kacatok a plafonig érnek, lehetetlenné téve a közlekedést és a mindennapi életet. Ezeknek az embereknek a kilakoltatáson túl sokszor családtagjaik elveszítésének lehetőségével is szembe kell nézniük.
Októberben a Zone Reality maratoni hétvégéjén az ő történeteiket és a betegséggel folytatott harcukat ismerhetjük meg. Vajon elérkezik-e az a krízispont, amely már eléggé megrázza őket ahhoz, hogy változtassanak és leküzdjék ezt a kényszert?
A gyermekkorból ismerős gyűjtési láz és a hobbiból adódó egészséges gyűjtőszenvedély mellett egyre gyakrabban hallhatunk olyan kényszerbetegségben szenvedőkről, akik mániákusan felhalmozzák a legkülönbözőbb tárgyakat otthonaikban.
Ahogy Hostyánszki Tóth Judit pszichológus fogalmaz: „A kényszeres gyűjtögetők jellemzője, hogy képtelenek kidobni tönkrement, értéktelen tárgyakat, ezeket felhalmozzák, melyek között a leggyakoribbak az újságok, a régi ruhák, a könyvek, a jegyzetek, a dobozok. Ez a fajta gyűjtés nem hasonlítható a lelkes, hobbi gyűjtéshez. A legnagyobb különbség kettejük között az, hogy míg a gyűjtő nagyon jól ismeri gyűjteményét, s szenvedélye sok esetben épp a rendszerezéssel, rakosgatással, nézegetéssel teljesedik ki, addig a kóros gyűjtögetőnek fogalma sincs arról, hogy mije van. Pontosabban csak akkor értékelődik fel egy-egy tárgy, ha a kidobás kerül szóba. Valóságos kínt, erős szorongást érez, ha valaki meg akarja szabadítani "értékeitől".”
„Bármily meglepően hangzik, a szemetet, hulladékot otthonaikban felhalmozó emberek valójában a tökéletességre törekszenek, amikor attól tartanak, hogy rossz döntést hoznak valaminek a kidobásával. Döntésképtelenségük valójában pedig a mélyben lévő önbizalomhiányhoz köthető. Annyira félnek a legkisebb hibától, annyira szoronganak ettől, hogy igyekeznek elkerülni a végleges döntést is. A kényszeres számára a döntés pedig pokoli kín, mert az végleges és a hibázás lehetőségét hordozza magában. Ha pedig hibát vét, úgy érzi, hogy leértékeli magát.” – mondta a pszichológus.
Az önbizalomhiány kialakulásában a családi kapcsolatok játszhatnak szerepet. Hostyánszki Tóth Judit szerint: „A leértékeltség érzése abból eredhet, hogy ezek az emberek gyerekkorukban nem érezték, hogy szüleik eléggé értékelték, szerették volna őket. Egyes esetekben ez a szülők valós hidegségével és távolságtartásával függ össze, míg más esetekben a gyermek az átlagosnál több megerősítést és szeretetet igényelt volna.”
A Zone Reality dokumentumfilm-sorozata ezúttal olyan drámai pillanatokat örökít meg, melyek során a szakértők megkísérelnek minden egyes gyűjtögetőt a gyógyulás útjára terelni. De a holmik kiselejtezése csak az első nehéz lépés, mint amikor a drogfüggőktől elvesszük a szereket. A gyógyulás felé rögös út vezet. Ennek oka - a szakértő véleménye szerint -, hogy a kényszeres gyűjtögetők hosszú ideig, esetenként soha nem kerülnek orvoshoz, mivel nincsenek tudatában betegségüknek. Kizárólag környezetük tűrőképességén és elszántságán múlik a sorsuk, a rendelőben pedig próbálják leplezni, elbagatellizálni a problémát. A gyógyítás is nehézkes ugyanebből az okból kifolyólag: a gyógyszeres kezelés csak részlegesen segít, a pszichoterápia sem nyújt teljes megoldást, mivel a páciensek nem tartják magukat betegnek.
A Gyűjtögetők c. sorozatban a betegek szakmai segítséget és egy szervezőt kapnak, aki irányítja a gyógyulást előidézni kívánó folyamatot. A Zone Reality különböző életutakat és eltérő eredményeket bemutató új műsorában lebilincselő történeteket láthatnak a nézők egy olyan betegséggel kapcsolatban, amely egyelőre nem kap elegendő figyelmet társadalmunkban. A sorozat részeit október 6-án és 7-én, szombaton és vasárnap reggel 8 órától, délután 14 óráig nézheti meg a Zone Reality kábeles csatornáján.
Oldalak
