Az égi tenger

Az arab hagyomány szerint, mikor Allah megteremtette a világot, több mennyországot is létrehozott, melyek mindegyikében egy tengert helyezett el. Egyes történetek szerint előfordul, hogy ezek a tengerek a halandók számára is láthatóvá válnak.
A szárazföldi tengerész
Tilbury Gervase angol krónikás 1212 körül megírta az Otia Imperialai, azaz a Császári időtöltés című művet. A IV. Ottó német-római császár szórakoztatására szánt műben helyet kapott egy történet, melyben néhány falusi ember egy esős, szeles napon megpillantott egy horgonyt, ami egy sírkőre volt felerősítve. A horgony kötele felfelé húzódott, a felhők irányába. A falusiak szerint a kötél azért feszült, mert valaki húzta, ám a közben hallható csobogó hangokat nem tudták mivel magyarázni. Pár perccel később egy tengerész esett le a kötél mellett, ám ahogy földet ért, azon nyomban megfulladt - pontosan úgy halt meg, mintha vízben fúlt volna.
A tengerész kése
Gervase egy másik történetében egy bristoli tengerész szerepel, akinek Írországba tartó hajóját a tenger messzire elsodort úticéljától. Egy viharos napon a fedélzeten kését tisztogatta, mikor az kiesett a kezéből. A tengerész bristoli otthonában ekkor egy kés váratlanul beesett a nyitott ablakon át, rá az asztalra.
A tengerész felesége egyből felismerte a férje halpucoló kését. Amikor a tengerész később hazatért, nejével megállapította, hogy a kés ugyanazon a napon, sőt azonos időpontban esett a szobában lévő asztalra, mint mikor a férfi beleejtette a vízbe.
Párhuzamos dimenzió vagy földönkívüliek?
A mondákból gyűjtött krónika alapján sokan hittek abban, hogy az égben is van egy tenger. A modernebb korban már egy párhuzamos dimenziónak tulajdonítják a történeteket, míg mások földönkívüliek létezésével próbálták megindokolni az eseményeket.