Egyetemre vagy főiskolára megy a gyerek? Ezekre a buktatókra minden szülőnek figyelnie kell
A kommunikáció a legfontosabb
Beszélgessünk, érdeklődjünk, legyünk kíváncsiak az érzéseire, amit lehet, hogy még meg sem tud fogalmazni, csak feszült. Meséljünk neki saját élményeinkről, arról, hogy hasonló helyzetben mi hogyan éreztük magunkat, mi mitől féltünk? Akár elmesélhetjük neki a mi megoldásunkat, helyzetkezelési technikánkat. Ám az is előfordul, hogy nem a szüleivel szeretne beszélgetni a szorongásairól, hanem sokkal inkább a barátaival. Ezen se sértődjünk meg. Örüljünk neki, hogy van az életében olyan ember, akiben megbízik, meg meri mutatni magát, az érzéseit, akár a félelmeit is az új helyzettől. A kulcsszó itt is a kommunikáció. Beszélhessen róla.
Az új közösségben
Ez kemény lecke mindenkinek. Mindenkinek meg kell újra küzdenie a közösségen belüli pozíciójáért. Viszonylag hamar kialakulnak az erőviszonyok, csoportok, amik akár különböző szempontok alapján szerveződhetnek. Hamar kitűnnek a hangadók, az „opinion leaderek” akik kisebb-nagyobb közösségeket tudnak gyűjteni maguk köré. Persze a változás állandó és folyamatos a közösségen belül is, a csoport dinamika alakulása szerint, de én ezt inkább finom- hangolásnak hívom, általában nem drámai módon rendezi át a csoporton belüli viszonyokat.
Azok a fiatalok, akik lubickolnak az új kapcsolatok kialakításában, nagyon jól és fesztelenül érzik magukat ebben a számukra is teljesen új közegben. Hihetetlen kíváncsisággal tekintenek minden nap elé, vajon kivel hozza össze őket a sors? Óriási kalandnak fogják fel az egész helyzetet.
Ám a többség inkább a csendes megfigyelő státuszában van. Figyel, gyűjti az információkat, benyomásokat, nem köteleződik el egyik csoport mellett sem. Óvatos duhaj. Nekik több időre van szükségük ahhoz, hogy átlássák a viszonyokat, illetve újra komfortosan érezzék magukat az új helyzetben.