Hozleiter Fanny Mosolyka: A valóság ennél sokkal keményebb

"Olykor éreztem, hogy túlvállalom magam"

Szerinted miért van szükségük az embereknek arra, hogy valaki bátorítsa őket, hogy merjenek boldogok lenni?

Mindenkinek jól jön egy kis pozitív megerősítés. A Lélekkód című könyvemből idézve egy gondolatot: "Sokkal jobb a lelkesítők tengerén hajózni, mint a hitetlenkedők hegyén sátorozni." A megerősítések könnyítenek céljaink elérésében, és ezért fontosak. Én ezt igyekszem átadni. Továbbadni. Megmutatni.

Nagyon sokat teszel másokért. Mi a fontosabb számodra: a mások boldogsága vagy a sajátod? Nem érzed úgy, hogy néha a sajátod háttérbe szorul?

Az utóbbi időben többször feltettem magamnak ehhez hasonló kérdéseket. Be kell, hogy valljam, olykor éreztem, hogy túlvállalom magam, és többször helyezek másokat magam elé. Bár ezt sosem bántam, és mindig inkább feltöltött lélekben. De a testem már sokszor kiabált, hogy foglalkozzak vele is. Kimondottan nehezen tudtam meglépni azt, hogy az életemben én legyek a főszereplő és ne mások. Még most sem megy igazán. De dolgozom az ügyön. Arra kellett rájönnöm, hogy ez nem önzőség, hanem ez teszi lehetővé azt, hogy továbbra is csinálhassam, amit szeretek. Úgy tudok igazán adni, erőt előcsalogatni, ha jól vagyok, testben és lélekben.

Azt vallod, mindenki maga dönt. Mit tartasz életed legjobb döntésének és mit a legrosszabbnak?

Szerintem nincsenek rossz vagy jó döntések. Inkább csak döntések. Amik helyzeteket hoznak magukkal. Melyekből mi hozzuk ki a "jót" vagy "rosszat". Sok mindent lehetne hibának mondani az életben, de ha azokat hibának nevezzük, akkor nem tanultuk meg a leckét, és nem vettük észre, amit észre kellett volna.

Kitől tanultál a legtöbbet? Volt/van példaképed?

A szüleimtől sokat tanultam. Édesanyámtól például azt, hogy ha valamit nem próbálok meg, valaminek nem adom meg az esélyét, akkor úgy biztos nem is sikerülhet. Viszont, ha nekifutok, akkor sem biztos, hogy elsőre sikerül; de ne adjam fel, mert csak a módszert, a látásmódot kell megváltoztatnom, és ha kitartó vagyok, a megoldás ott lesz előttem. Édesapámtól a kitartást tanultam meg. Ő egy ponton eldöntötte, hogy mindent megtesz értem, és ebből semmi sem zökkenthette ki. Ahogy anyu sem, úgy ő sem mondta, hanem tette a dolgokat.

Szerinted mi az a három dolog, ami egy sikeres nőben meg kell, hogy legyen?

Kreativitás, rugalmasság, kitartás.

Volt olyan pont a karrieredben, amikor már majdnem feladtad? Mi segített átlendülni a mélyponton?

Nem kifejezetten a karrieremben. Inkább az életben. De abban a pillanatban, hogy megfordult a fejemben vagy kimondtam, hogy feladnám, hatalmas méretű harangok szólaltak meg bennem. Kiabálva és kérdezve azt: Ha itt és most feladod, akkor eddig miért küzdöttél?

Fotó: Gera Zsolt