"Láthatatlanul elkezded nem kedvelni magad" - Érzések a meddőség mögött
Azért kezdtem el az írással, blogolással foglalkozni, mert nehezen tudtam szembesülni, tudomásul venni és feldolgozni azt a tényt, hogy egy év próbálkozás után még mindig nem lettem terhes. Úgy éreztem, hogy borzasztó nyomás nehezedik rám az állandó „jószándékú” kérdezgetésekkel, miszerint „Na és mikor jön már a baba? Már egy éve házasok vagytok. Mire vártok még?”
Kókány Hajni - blogger
A meddőség személyes érintettsége kapcsán kezdtem el a blogírást egy pár évvel ezelőtt. Az elmúlt időszakban hosszú és göröngyös utat jártam be, aminek a tapasztalatait szívesen megosztom veletek, hiszen tudom, hogy sajnos sokan járnak hasonló cipőben. Ha nemcsak itt szeretnél találkozni velem, akkor látogasd meg a Facebook oldalamat, ahol további érdekességeket is találhatsz a témában.
Népbetegség lett a meddőség
Éppen elég problémát jelentett ez nekem/nekünk, nem akartam még a baráti, családi nagyközönség előtt is feltárni, hogy mi bizony egy meddő házaspár vagyunk. Kit is nevezünk meddő házaspárnak? Azokat, akiknél egy év próbálkozás után sem jön össze a terhesség. Sajnos ma Magyarországon ez már gyakorlatilag népbetegségnek számít, hiszen minden 5. pár ezzel küzd.
Szóval a blogírásban megtaláltam az a terápiát, ami segített nekem feldolgozni az elmúlt időszakot. Külön öröm volt számomra, amikor kedves, biztató üzeneteket kaptam, illetve olyan nők is írtak, akik hasonló cipőben jártak és megosztották pozitív tapasztalataikat.
A cikksorozatban szeretném nektek bemutatni azt az utat, amit eddig én végigjártam, az orvosi vizsgálatokon keresztül, az alternatív gyógymódokon át. Az elmúlt időszak nemcsak a fizikai kivizsgálásokat és azok fájdalmát hozta magával, hanem egy idő után szembesülnöm kellett azzal is, hogy bizony nagyon keményen meg kell vizsgálni a meddőség lelki oldalát is. Ezzel együtt rádöbbentem arra, hogy van olyan lelki fájdalom, ami sokkal elviselhetetlenebb, mint a fizikai megpróbáltatások.
Amikor az ember benne van egy ilyen spirálban, akkor fájdalmasan rosszul érinti a havonta jelentkező menstruáció. Hiszen ez az újabb kudarcélményt, az újabb hónap gyakorlatilag kukába dobását jelenti. Az a menstruáció, ami először tizenegy-két évesen örömmel tölti el az embert, mert „hurrá, én is nagylány lettem”. Az a menstruáció, aminél huszonévesen megkönnyebbülsz, amikor megjelenik „huh, hát ez veszélyes volt, jobban oda kell figyelnem a védekezésre…”. Az a menstruáció, ami harmincon túl, amikor már gyereket akarsz, teherként jelentkezik „a francba, már megint megjött”.