Nem hallgat tovább: Vilmos herceg először beszélt anyja betegségéről

Egy Diana hercegnőről szóló dokumentumfilmben nyilatkozott.
20 éve halt meg Diana hercegnő
2017. augusztus 31-én lesz 20 éve, hogy a világ kedvenc hercegnője, Diana Spencer életét vesztette egy balesetben. A kerek, ám annál szomorúbb évforduló közeledtével egyre több vele kapcsolatos, eddig titkolt vagy kevésbé ismert történet lát napvilágot. Egyebek mellett kiderült, mit éreztek a fiai akkor, amikor értesültek a haláláról, de arról is lehetett olvasni, valóban született-e Dianának egy eltitkolt lánya. Ami a legérdekesebb az elmúlt időszakkal kapcsolatban, az az, hogy a 35 éves Vilmos talán még soha nem beszélt ennyit elhunyt édesanyjáról, mint most: egy új dokumentumfilmben például tőle nem megszokott őszinteséggel vallott édesanyja étkezési zavarairól - írja a self.com.
Bulimiás volt
Egy korábbi cikkünkben már megírtuk, hogy Lady Di hánytatta magát: ő volt az egyik első híresség, aki nyilvánosan is vállalta, hogy étkezési zavarral küzdött. Saját bevallása szerint férje, Károly herceg egyik goromba beszólása után kezdett kialakulni nála a kór. A férfi ugyanis azt mondta neki az eljegyzésük után: "Egy kicsit husi vagy!" A szőke szépség innentől fogva gyakorlatilag semmit nem evett az esküvőig, hogy beleférjen a menyasszonyi ruhájába. Azt gondolta, ha meghánytatja magát, minden megoldódik. Végül már olyan soványra fogyott, hogy az egész világ érte aggódott.
A nyílt kommunikáció a legfontosabb
Vilmos a Wasting Away: The Truth About Anorexia című új dokumentumfilmben szólalt meg: hangsúlyozta, mindennél fontosabb, hogy az étkezési zavarokról és más mentális betegségekről is nyíltan beszéljünk. „Normalizálnunk kell a mentális egészségről szóló kommunikációt” - szögezte le a királyi sarj, aki arra a kérdésre is igennel felelt, hogy büszke-e az édesanyára azért, mert nem titkolta bulimiáját. „Abszolút büszke vagyok rá. Ezek betegségek. A mentális egészséget legalább olyan komolyan kell venni, mint a fizikait.”