Itt a magyarázat: valójában ezért félünk annyira a bohócoktól

.Sokakat érint ez a fóbia
Bohóclázban ég a világ
Előző héten debütált a mozikban a Stephen King regényéből készült Az című film, ami amellett, hogy a kritikusokat és a nézőket is lenyűgözte, felrobbantotta a kasszákat. Az alkotás iránti népszerűséggel párhuzamosan megnőtt a bohócos témák iránti érdeklődés is, így újra előtérbe került a coulrophobia, vagyis a piros orrú nevettetőktől való félelem. Bár ezt a fóbiát nem tekintik önálló kórképnek a szakemberek, a kézikönyvekben sokat foglalkoznak a témával. Először 1900-ban írtak róla, azóta pedig egyre több páciensnél diagnosztizálják. Hogy megérthessük, miért is létezhet ilyen betegség, az alapfogalmak tisztázásánál kell kezdenünk.
A fóbia gyökerei
A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös rettegés meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle. Sokak szerint az ilyen típusú félelmek gyerekkorunkban, valamilyen trauma hatására alakulnak ki, terhüket rosszabb esetben akár egész életünkben hordozhatjuk. Mivel bohócokkal általában minden lurkó találkozik a cirkuszban vagy születésnapi bulikon, semmi meglepő nincs abban, hogy már csöppségként viszolyogni kezdünk tőlük.
Képzeljük csak el: egy ártatlan, a világból vajmi keveset látott gyerek hirtelen szembekerül egy furcsán kisminkelt, színes hajú, harsány öltözetű, rajzfilmszerű alakkal, aki ilyen meg olyan trükkökkel zaklatja. A legtöbben nyilván kacagnak rajta, de egy félénkebb, visszahúzódóbb lurkó halálra is rémülhet tőle.
Lapozz, a cikk folytatódik a következő oldalon!
Fotók: Instagram
Oldalak
