"What is love? " avagy a rózsaszín köd esete
Kislány korában minden nő úgy tekint szerelemre, mint valami földöntúli, csodálatos élményre. Eljön a tinédzser kor, tombolnak a hormonok, a kislányok, lassan nővé cseperednek és szembesülniük kell azzal, hogy a szerelem, talán nem is olyan, mint, amilyennek azt elképzeltük...
De mi is az a szerelem? Shakespeare, Goethe, Ady Endre, csak néhány név azok közül, akik műveikkel megteremtették a szerelem kultuszát. De vajon létezik az a földön túli szerelem, amelyet Rómeó érzett Júlia iránt? Létezett valaha ilyen szerelem, vagy ez is csak egy író fantáziájának eredménye?
Mindenkiből mást vált ki a szerelem
Nincs két egyforma dolog a világban, de még a szerelemben sem. Minden ember máshogy vélekedik a szerelemről. Sokan úgy vélik, hogy ha szerelembe esnek, megszépülnek, feltöltődnek, olyan dolgokra is képesek lesznek, melyre azelőtt sohasem.
Mások, ha szerelmesek lesznek, teljesen átadják magukat az érzésnek és nem is törődnek mással, csak a hedonista életfelfogással. De akadnak olyanok is, akik még sohasem voltak szerelmesek, bár ezen emberek igen magas százaléka megkérdezésünk után csak bizonytalan választ tudtak adni.
Tehát nem voltak biztosak benne, hogy voltak-e már szerelmesek, vagy sem. De vajon mi alapján dönthetjük el? Fogjuk magunkat, elővesszük a Rómeó és Júliát vagy valamilyen romantikus regényt, majd azt mondjuk, igen én ezt éreztem?
Félünk a szerelemtől?
Az embereknek igen magas százaléka nem is akar szerelembe esni, sőt tudat alatt elkerüli azokat a helyzeteket, amikor közelebb kerülhetne a másikhoz. Sokan amikor találkoznak egy olyan személlyel, aki igazán leveszi őket a lábukról, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel és ezért inkább nem is foglalkoznak vele, megpróbálják elfojtani az érzéseiket.
Míg mások vágynak egy párra, akiben biztonságra lelnek, így inkább belemennek egy olyan párkapcsolatba, ahol ugyan rózsaszín felhő nincs, viszont megkapnak mindent, amire egy nőnek szüksége lehet: biztonságot, törődést, szeretetet.
Ez akkor nem számít szerelemnek?
Boldogság szerelem nélkül?
Elítélendő az, ha együtt vagyunk valakivel csak azért, mert meg tudja adni nekünk mindazt, amire igényünk van? Nem a vagyonról beszélek, mindinkább arról a kedvességről, figyelemről, amelyre minden nőnek szüksége lehet. Gondoljunk csak bele, hány olyan barátnőnk van a környezetünkben, akik képesek szerelembe esni „első látásra” és utána mégsem kapják meg azt a szeretetet, amelyre mindenkinek szüksége van.
Talán mindannyian voltunk már úgy, hogy megláttunk valakit és úgy éreztük, hogy már láttuk korábban, ismerős volt. Olyan érzéseket is megmozgatott bennünk, amelyekről azelőtt nem is tudtunk. Sőt, egyszerű épkézláb mondatot nem tudtunk megfogalmazni a jelenlétébe. Éreztük, hogy a gyomrunkban van valami gombóc, mégsem értjük miért van, hiszen nem is ismerjük. Azt kell hogy mondjam, a gyakorlatban ezek a kapcsolatok nem mindig tartanak örökké. Idővel, ez a rózsaszín köd is leomlik és nem marad más, csak a kiábrándító valóság.
A biztonság fontosabb?
Tehát nem ítélhetjük el azokat a kapcsolatokat, ahol nincs meg a mindent elsöprő szerelem, de meg van a tisztelet és a kölcsönös szeretet. Pláne, ha abból indulunk, ki, hogy évekkel ezelőtt még a legtöbb nőnek azt is megszabták, hogy kihez menjen férjhez.
Ma már más a helyzet, inkább előfordul az, hogy mi saját magunkat kényszerítjük, olyan házasságokba, ahol nincs szerelem. De ez mindenkinek a saját döntése, hogy ki mellett voksol, és hogy a hatalmas, ámde bizonytalan lángolást vagy a biztonságos párkapcsolatot választja.
Összegezve, a szerelem szubjektív dolog. Nagyon sokan élünk ezen a bolygón és csak kevesen vagyunk, akinek a szerelemről alkotott elképzelése megegyezne. Nem biztos, hogy azok, akiknek nem remeg meg a lábuk, ha meglátják kedvesüket, ne lennének boldogok. Csak figyeljük a tekintetüket, az mindent el fog árulni. Ha a szemükben a tisztelet, a szeretet, és a megbecsülés látszik, akkor bizony ez is a szerelem egyik formája.
És aki dalba foglalta:
Oldalak
Hasonló cikkek
