Miért ilyen nehéz? Gondolatok a szakításról
"A szerelmnek múlnia kell, s ha múlik akkor fájnia kell", énekli Zorán. Vajon tényleg múlnia kell? Talán nem feltétlenül, viszont mi történik, ha mégis elmúlik?
Szakítani mindig nehéz. Aki azt mondja, hogy könnyű, soha nem is volt szerelmes a másik félbe. Szakítani még akkor is nehéz, ha már nem vagy szerelmes. Ott van a ragaszkodás, ami sokszor olyan erős, hogy már-már elhisszük, ez még szerelem. Ott van a sok közös élmény, az érzés, hogy amit az elmúlt 2-3-4 évben tettem, abban ő is ott van, él még bennünk a kezdeti rózsaszín köd emléke, és nem akarjuk elhinni, hogy ez már nincs, hogy szeretjük a másikat, de már nem „úgy”
Hányszor halljuk mi ezt nők: szeretlek, de már nem úgy... Naivan persze elhisszük, hogy még szeret, az a nem úgy, az nem számít, hiszen ott van mellette a szeretlek is. Aztán persze eljön az az idő is, mikor a nő is érezhet így, és akkor megérti milyen az a nem úgy. Azt hiszem a világon az egyik legszomorúbb, legfájdalmasabb felismerés az, mikor rájövünk. hogy már nem szeretjük úgy a másikat, ahogy eddig. A szívünk összes szeretetével szeretjük, de ez mégsem elég... Mikor érezzük, hogy a szerelem elmúlt és sajnos már nem is fog visszajönni.
Sokan azt vallják a szerelem érzése mindig elmúlik 1-2 év után, de ott marad a bizalom, az emlékek, amik összekötnek, a sok élmény, a tisztelet. Nem gondolom, hogy a szerelem az, amit a kapcsolatok első pár hónapjában érzünk, amikor minden tökéletes, de nem is az, hogy „dehát az a sok emlék összeköt.” Nem, a szerelem ennél valami sokkal erősebb érzés, az az érzés, hogy bár már nem lángolok, látom a másik hibáit, mégis az egész életemet el tudom képzelni vele, a másikat szeretném gyermekeim apjának. Ha ezek nincsenek meg, szerethetjük bármennyire a másikat, az már nem szerelem.
És mégis a szakítás ennek ellenére nagyon, nagyon nehéz tud lenni.
Még nehezebb akkor, ha a két fél együtt is él. Ezzel egy újabb fontos kérdéshez érkeztünk, ahhoz, hogy mikor is érdemes összeköltözni. Ez a szakítás szempontjából fontosabb, mint gondolnánk (bár ki gondolkodik azon összeköltözéskor, hogy „de mi lesz ha szakítunk..”), hiszen nem kevés szerepe lehet egy-egy szakításban az összeköltözésnek. Sokan esnek abba a hibába, hogy már a kapcsolat elején összeköltöznek, amikor ugye még minden mámoros, senkit nem érdekel a szanaszét hagyott szennyes, a mosatlan bögrék - csak hogy a legismertebb példákkal éljek. Természetesen nem a széthagyott zokni a legnagyobb szakítási ok, sokkal inkább az, hogy az összeköltözéssel könnyen megszokássá válhat a szerelem, ha nem vagyunk ügyesek és elővigyázatosak. Ilyenkor sokkal nehezebb megtartani a pezsgést, a titokzatosságot - mivel elég sokat mellettünk van a másik -, mint amikor szépen „kikészítve”, üdén és frissen megjelenünk a randin. Ekkor ismerszik meg igazán a másik fél, így alaposan meg kell fontolni ezt a döntést. A végkimenetel lehet nagyon jó is, hiszen rájöhetünk, hogy remekül tudunk együtt élni. Viszont nagyon kell vigyázni, nehogy fordítva következzen be az a bizonyos végkimenetel...
Végül, ki hosszabb, ki rövidebb ideig, de ha fontos volt a kapcsolat, az ember lánya/fia mérlegelni fog. Biztos nem szeretem már? Nem lehet, hogy csak kell egy kis szabadság, és nem muszáj rögtön szakítani? Mi van, ha ez mégis szerelem? Lehet, hogy nem vagyok tökéletesen boldog, de azért nem olyan rossz... Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak ilyenkor a fejünkben, főleg ha tudjuk, a másik még szerelmes belénk.
Semmiképpen nem akarjuk megbántani azt, aki egykor a legtöbbet jelentette nekünk. Épp ezért őszintének kell lennünk hozzá, bármennyire is fáj ez nekünk is. Mert bizony ha igazán szerettünk, akkor is fáj, ha mi szakítunk. Ezért talán még úgy is érezhetjük, könnyebb ha velünk szakítanak, az legalább gyorsan megtörténik és kezdődhet a regenerálódás.
Ilyenkor félünk mindentől, amitől eddig nem kellett. Hiszen eddig volt mellettünk valaki, mindig, mindenkor, mindenhol... Mi lesz egyedül? Új, ismeretlen dolgok várnak ránk, és persze, hogy az ismeretlentől eleinte fél az ember.
De, ahogy mondják aki mer, az nyer, amikor becsukódik egy ajtó kinyílik egy új...és hasonló elcsépelt, jóllehet igazságtartalommal rendelkező közhelyek. Szerelem nélkül nem érdemes élni, és ha felmerül a gondolat, hogy ez már bizony nem szerelem, mernünk kell lépni!
Oldalak
