Miért házasodunk később?

Rómeó Júliája még csak tizennégy volt, Scarlett O’Hara tizenhat, Carrie Bradshaw azonban már harminc is jóval elmúlt, mikor férjhez ment. Mi az oka annak, hogy manapság az emberek egyre jobban kitolják a házasság időpontját?

A régi időkben a szokáshoz híven minél hamarabb családot alapítottak, ha valaki huszonévesen hajadon volt, már vénlánynak számított. Manapság ennek a szöges ellentéte él, aminek természetesen megvannak a maga társadalmi okai, például nem eleve elrendezett házasságok létesülnek, és a nők önállóan is el tudják tartani magukat. Azonban ez már „anyáink idejében” is így volt, ők mégis korábban álltak az oltár elé, mint a mostani korosztály nagy része. Vajon most miért halogathatják a Nagy Napot – már ha egyáltalán tervezik?
 

A „Mi” fontosságának hiánya
Jó néhányan vannak úgy vele, hogy szeretnének férjhez menni – majd, ha már megtették ezt vagy azt, beindították az ételszállító cégüket, bejárták a világminden kicsi szegletét vagy segítettek a gazda nélküli állatokon. Egyszóval szeretnének férjhez menni, ha már megvalósították önmagukat, ám ahhoz idő kell.

Ilyenkor azok a terveik, amelyek a személyiségükhöz adnak hozzá valamit, előtérbe kerülnek a szerelemmel kapcsolatos igényeikhez képest, s így elsétálnak a másik mellett. A „másik” az a személy, akivel nem csak el tudnák képzelni közös életüket, de azonnal bele is vágnának. Ám, mivel nem veszik észre a lehetőséget, nincs, aki felélessze bennük azt az érzést, ami az esküvő felé terelgetné őket. Így maradnak az életcélok, melyek jó ideig teljesen kitöltik lényüket, s csak utánuk következhet az esküvő…

A megfelelő személy hiánya
Vannak, akiknek a megfelelő személy hiánya okozza a problémát. A fent említett szőke, divatdiktátor vonásokkal rendelkező sorozathős is éveken át kutatott a megfelelő férfi után, majd hosszú ideig küzdött is érte. Tény, hogy ismerkedni, bár sok szempontból gyorsabb, mégis nehezebb, hiszen az internet, a füstös kocsmák, a zajos klubok nem jelentenek garanciát semmire. Azt is egyre gyakrabban mondják, hogy a „ha elromlik, kidobom, nem megjavítom”-korszakban élünk, és ez hatással van kapcsolatainkra is.
 

A megfelelő érettség hiánya
Megint másoknak már van olyan személy az életükben, akit nagyon szeretnek, esküvő fronton mégsem adnák még be a derekukat, ha arról lenne szó. Ezek az emberek egyszerűen nem tartják magukat elég érettnek ahhoz, hogy belevágjanak egy ilyen hosszú és felelősségteljes kapcsolatba – vagy legalábbis nem hivatalosan, a véglegesség érzetével kísérve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy pár év múlva ne válogatnának a meghívók közül, állítanák össze a vendéglistájukat a legnagyobb lelkesedéssel és eltökéltséggel. Egyszerűen csak idő kell nekik ahhoz, hogy felnőjenek a feladathoz.