Átverés v. kegyes hazugság - Színleled az orgazmust?
Nem létezik olyan nő, aki még sohasem színlelte volna a csúcsra jutást, csak hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe, vagy ne bántsa meg kedvesét. Ez az általános tézis a női orgazmussal kapcsoltban, mely valóban nem kvantumfizika, mégis sokszor nem jön össze.
Mi lehet a hiba?
Rengeteg oka lehet annak, hogy nem úgy sikerül a dolog, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva, ezek közül a leggyakoribb a túl rövid aktus, illetve a nem megfelelő méret. Persze mint tudjuk, „nem a méret a lényeg” de a hosszúságtól eltekintve a vastagság igenis meghatározó tényező a tekintetben, hogy sikerül-e eljutnunk a csúcsra. A pénisz vastagsága biztosítja ugyanis azt a súrlódást, amelyet a hüvely falában lévő erek érzékelni tudnak.
Ez nem jelenti természetesen azt, hogy ha valakinek kisebb jutott, akkor az orgazmus teljesen halott ügy, hiszen a pozitúra megválasztása is nagyban befolyásolhatja az aktus eredményességét. A legcélravezetőbb ezzel kapcsolatban, ha mi vagyunk fölül, így a behatolás mértékét, és a súrlódás intenzitását is irányítani tudjuk.
Hüvelyi vs. csikló orgazmus
Talán keveset beszélünk, éppen ezért keveset is tudunk az orgazmusról, aminek következtében sokan nem is tudják, hogy egy nő kétfajta orgazmus produkálására is képes. Az egyik a csikló orgazmus, amely orális szexnél fordul elő gyakran, mikor a hüvellyel még nem történt érintkezés. Ez az orgazmus hihetetlenül intenzív, robbanásszerű, viszont csak rövid ideg tart, míg párja, a hüvelyi orgazmus, valamivel enyhébb, de hosszabb időtartamú.
Vannak, akik mindkettőre képesek, és olyanok is, akik csak az egyikre, és ritkán, de előfordul olyan is, amikor valaki egyáltalán nem képes az orgazmusra – ez azonban általában pszichés betegségre utal, és megfelelő kezeléssel orvosolható.
Miért színleljük?
Sok nő egészen egyszerűen azért színleli az orgazmust, mert nem akarja megbántani a párját, vagy nem akarja letörni a lelkesedését. Ezzel azonban inkább csak rontunk a helyzeten, mintsem javítanánk, hiszen ha úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne – bár a párunkat valóban nem sértjük meg – de mi sem jutunk egyhamar a csúcsra.
A másik ok, amiért színészkedünk pedig az, hogy nem akarunk amatőrnek, vagy kezdőnek tűnni, ami egészen odáig vezethet, hogy a végén már tényleg magunkban keressük a hibát, ez azonban a lehető legrosszabb, amit tehetünk, rajtunk kívül ugyanis rengeteg nő jár ugyanebben a – meglehetősen szorító – cipőben.
Mi a megoldás?
Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció. Ne szégyeljük magunkat! Ne érezzük kényelmetlennek, ha úgy gondoljuk, beszélnünk kell a dologról, hiszen ha a párunk szeret, meg fogja érteni, hogy jót akarunk neki – na meg persze magunknak is - és nem szeretnénk átverni. Mondjuk el neki, hogy hogyan érezzük jól magunkat, nekünk hogy kényelmes, hol szeretjük, ha hozzánk ér, vagy esetleg mitől ráz ki a hideg, és mi az, amit inkább hanyagoljon.
Ne görcsöljünk rá a dologra, inkább kísérletezzünk! „Gyakorlat teszi a mestert” – szokták mondani, s ha mi is így állunk hozzá a dologhoz két legyet is ütünk egy csapásra. Azzal ugyanis, hogy megmutatjuk a párunknak, mit szeretünk, sokszorosára növelhetjük az együttlétek számát is, s mint tudjuk, a nagy számok törvénye alapján végül elkerülhetetlen lesz a siker.