3 tipp a vakrandira
A vakrandi egy olyan alkalom, amitől általában tartózkodunk, félünk, hiszen nem tudjuk, mire számítsunk. Az ilyen esetekben igyekszünk a legjobb formánkat hozni, és általában készülünk valamiféle menekülő úttal is. Lássuk, melyek a legfontosabb tanácsok!
Készüljünk fel!
Vakrandi általában internetes ismerkedés után jön létre, vagy ismerős általi leszervezés útján. Egyik sem éppen a legmegbízhatóbb forrás, hiszen az online randizásnak megvannak a maga veszélyei, a barátaink pedig akármennyire is jót akarnak nekünk, bizony sokszor mellényúlhatnak. Hogyan lehet akkor mégis egy ilyen találkozóra felkészülni? Nos, testi és lelki felkészülés kell! A külsőségek egyénileg változhatnak, de az mindig jó, ha összhangban vagyunk önmagunkkal. A ruhánk, a hajunk, a sminkünk, legyen mind egy egységet alkotó. Fő a kényelem és a magabiztosság, így ne vegyünk fel tíz centis magas sarkút, ha nem bírunk benne menni, és alkalmazzuk a „kevesebb több” elvét. Lélekben úgy könnyíthetünk a randevú okozta izgalmakon, hogy elképzeljük a szituációt. Eljátsszuk fejben, hogy mi történhet, meddig akarunk elmenni, miről fogunk beszélgetni, miről kérdezzük, satöbbi. Persze nem lehet mindent megtervezni, rengeteg dolog spontán alakul, de a stresszesebbek ezzel a trükkel talán lazíthatnak picit.
Hogyan viselkedjünk?
Tartsunk szemkontaktust, de ne szuggeráljunk! Flörtöljünk, de visszafogottan, nem közönséges, nyomulós módon. Ha kérdez, válaszunk lehetőleg ne egyszavas legyen, beszéljünk nyugodtan, ám ne túl sokat. Ha a srác el-elnézeget másfelé, vegyük észre, hogy nem köti le a figyelmét a mondandónk. Ilyenkor zárjuk rövidre a témát, és kérdezzünk tőle valami mást. Ha ő beszél hozzánk, figyeljünk rá, bólogassunk, mosolyogjunk, reagáljunk.
Na de mi lesz utána?
Ha úgy érezzük, szimpatikus, és többet is szeretnénk látni, nyíltan mondjuk ki, amit gondolunk. Őszinteségünknek és bátorságunknak örülni fog, az egyenes beszéd pedig sok udvariaskodást leegyszerűsít. Ha viszont úgy érezzük, nem nekünk való a pasi, jobb, ha ezt is tisztázzuk vele. Természetesen szolidan fogalmazzunk, ne bántsuk meg! Ha nincs nagy tapasztalatunk a visszautasításban, akkor se vezessük az orránál fogva, ígérgetve, és arra gondolva, hogy „majd telefonon lerázom”. Vállaljuk fel a véleményünket, és lehet, hogy az ő dolgát is megkönnyítjük ezzel, mert ha egyik oldalról nincs akkora szikra, valószínű, hogy a másikról sem alakult még ki.
Oldalak
