Ami késik, elmúlik
Emlékszel még az első tini szerelmedre? Vagy épp most találtad meg őt, de a srác észre sem vesz? Az összes többi csaj is odavan érte, mert ő a legcukibb srác egy kilométeres körzetben? De úgy érzed, esélyed sincs, és soha nem fog észre venni?
Az élet tartogat néha meglepetéseket pasifronton!
Tudom mit éreztél vagy épp most mit érzel, mert én is átéltem. Tizenöt éves voltam, és még alig kezdtem el a gimi elsőt, amikor az egyik osztálytársam gyerekkori haverja belépett az osztályba. Irtó helyes volt, és amikor azt mondta a barátnőmnek, hogy csini vagyok, belezúgtam. Persze ő igazából észre sem vett. Mindig rámosolyogtam a folyosón, előre köszöntem, és buta szerelmes verseket írtam neki. Visszagondolva nagyon ciki, de akkor ez természetes volt. Persze soha nem kaptam meg a srácot, aki minden második lánnyal járt már.
Pontosan kilenc év múlva újra találkoztam vele a vonaton, amikor hazafelé tartottam. Leült mellém, és az első kérdése az volt, hogy felismerem-e még. Láthatóan nagyon megörült nekem, és be nem állt a szája, annyit bókolt: milyen szép vagyok, de csinos, hogy felnőttem, stb. Majd elkezdett beavatni az élete minden apró részletébe: hol lakik, hogy jutott a gimi óta odáig, milyen most az albérlete, mit akar csinálni a jövőben, és egy csomót mesélt a két kistesójáról, akik azóta már felnőttek. Életemben nem is láttam még őket.
Megemlítette a verseimet is, hogy a mai napig egy kis dobozban őrzi őket. Egy amolyan „férfi ládában”, amiben minden kedves emléke benne van, és amit nem feltétlenül mutatna meg egy barátnőjének sem. Abban őrzi az én emlékem. Majd kilométerre pontosan kiszámolta, hogy milyen messze lakunk egymástól, hogy hamarosan meglátogassuk egymást. A tervei szerint nekem kellene elmennem hozzá, hogy megmutassa a jelenlegi városát, az életét, és hogy főzzön nekem valami finomat. Kedves volt tőle, noha abban a pillanatban, ahogy kimondta, tudtam, hogy ez soha nem fog valóra válni. Nem mondanám, hogy untam a társaságát, inkább úgy fogalmaznék, hogy kilenc éve ölni tudtam volna azért, hogy így kitüntessen a figyelmével, ma viszont annyira nem hatott meg.