Vannak napok, amikor mindenből elegem van - Ez az, ami ilyenkor segít
Egyszerűbb a boldogság kulcsát megtalálni, mint hinnéd.
Pauer Krisztina - Lélek Koffein blog írója, alapítója
Több év kemény önvizsgálat és önismeret után rájöttem: írni szeretnék. A kislányomnak. Nőknek. Magamnak. Beszélni szeretnék. Könnyedén. Sallangmentesen. Nem csak a felszínt kapargatva. Manírmentesen. Adni szeretnék. Segíteni szeretnék. Utat szeretnék mutatni. Értéket szeretnék teremteni. Humorral és öniróniával szeretném megosztani a gondolataimat.
Egy tucat gombócban az élet
Lehet, hogy vannak napok, amikor minden olyan kilátástalannak tűnik...
Lehet, hogy vannak napok, amikor csak úgy megadnám magam...
Lehet, hogy vannak napok, amikor titokban a napszemüvegem alatt sírok vezetés közben...
Lehet, hogy vannak napok, amikor úgy érzem, nem bírom már...
Lehet, hogy vannak napok, amikor úgy érzem elég a sok álszent, mű emberből...
Lehet, hogy vannak napok, amikor úgy érzem, rossz anya vagyok...
Lehet, hogy vannak napok, amikor visszamennék az időbe és mindent máshogy csinálnék...
Lehet, hogy vannak napok, amikor csak üvöltenék ki a világból...
Lehet, hogy vannak napok, amikor kívülállónak érzem magam...
Lehet, hogy vannak napok, amikor esténként úgy esek össze, mint egy utolsó mosogatórongy...
Lehet, hogy vannak napok, amikor az egész életemet úgy érzem, hogy egy nagy kupac káosz...
Lehet, hogy vannak napok, amikor semmi sem megy...
Lehet, hogy vannak napok, amikor romokban a lakás, s egyszerre kellene ezer felé szakadnom...
Lehet, hogy vannak napok, amikor irigykedve nézem a “nagy családosokat”...
Lehet, hogy vannak napok, amikor nagyon vágyom egy őszinte szerelemre, társra...
És...
Lehet, hogy most (MÉG) nem tudom elvinni a lányomat Európa egyik legnagyobb élményparkjába...
Lehet, hogy nem a legtökéletesebben éljük az életünket...
Lehet, hogy nem a legmárkásabb ruhákat viseljük...
Lehet, hogy nem a legmodernebb és legdrágább éttermekben eszünk...
Lehet, hogy nem a legmenőbb helyeken nyaralunk...
Lehet, hogy nem a legnagyobb, óriás panorámás, kertes házban fogunk a közeljövőben élni...
De egyet tudok:
Amikor a lányom szilvás gombócot kér vacsorára, majd még gyorsan a 34 fokban elszaladunk a legközelebbi bevásárlóközpontba (hála a mirelit hűtős dolgokért...), s hazatérés után együtt, közösen megfőzzük, majd nyakik nyálasan, porcukrosan, prézlisen betömjük, miközben a kedvenc dalaink szólnak a nappaliban, s ő kitalálja, hogy napszemüvegben gyűri le a gombócokat....nos, akkor azt hiszem, ezt nevezik: BOLDOGSÁGNAK.
Ilyenkor semmi sem számít. Csak ez a pillanat.
Ez felülír minden félelmet, fáradtságot, gondot és aggódást...
Higgyétek el nekem... 12 darab gombócban van a boldogság...
Legalábbis az én világomban mindenképp.
További gondolataimat megtaláljátok a közösségi oldalamon is!
Várlak szeretettel!
Töltődj! Olvass! Inspirálódj!