Biztosítsd be a boldogságodat: találd meg magadban!
Egy ponton tényleg nagyon eleged lesz saját nyomorúságos érzéseidből
Ha okos vagy, vagy egyszerűen csak mélységesen eleged van már, akkor ezen a ponton kapizsgálni kezded, hogy valamit valószínűleg rosszul csinálsz. Talán nem bírod már tovább a hiábavaló erőfeszítéseket – hátradőlsz, és azt mondod magadban: „Na jó, hát nem érdekel. Legyen, ahogy lenni akar”. Úgyis úgy lesz. De te ezt most meg is „engeded” a világnak. Vicces és abszurd, ha belegondolunk. Hiszen, hogyan is ne engedhetnénk? Tehát egyszer csak kiengedünk. Nem bírjuk tovább, hátradőlünk, és legnagyobb meglepetésünkre, ott ahol vagyunk, elönt bennünket a boldogság – pedig még mindig ugyanaz a körülmény vesz körül! Kívül nem változott semmi. De már ez az elengedettség is hatalmas megkönnyebbülés érzéssel jár, ami felér a boldogsággal. Mi is történik ilyenkor bennünk? Kilazulunk, abbahagyjuk az erőfeszítést, a stresszelést, mert elfogadjuk azt, ami van. Nem akarjuk mindenáron és azonnal megváltoztatni.
Olyan, mint mikor az ember ráfekszik a hullámokra, és csak hagyja magát vinni az áramlásokkal. Csodás állapot ez, és azért is fontos eljutnunk ide, mert ezeket az áramlásokat mi magunk hozzuk létre. Azután, amikor nem tetszik, minden erőnkkel ellene feszülünk, miközben másokat hibáztatunk. Nem logikus a működésünk egyáltalán, mert nem látjuk át, hogy mi közünk lenne nekünk az életünk hullámaihoz? Úgy gondoljuk, hogy az élet vihara random dobál bennünket erre-arra, vagy valami ítélkező, gonosz isten akar mindenáron szivatni bennünket, vagy karmikus csapások végeláthatatlan sorozatát „kell” elszenvednünk, és nekünk persze semmi közünk az egészhez, sőt hatalmunk sincs fölötte. Épp csak arra az egyre nem gondolunk, hogy mi magunk teremtjük a saját valóságunkat minden egyes pillanatban elménk fókuszával és rezgéshullámaival.