"Jó kihívás, ezért is vállaltam" - Kadarkai Endrével beszélgettünk

Milyen lehetőségeid, terveid vannak most? Merre szeretnél tovább indulni?

Több irány is lehetséges. Nem mondtam le arról, hogy tévézzek. Ezzel kapcsolatban nyilván vannak ötletek és érdeklődők. Talán lesz Arckép-könyv, ez egyre biztosabbnak tűnik. Mivel érdekel az irodalom és vannak írói ambícióim is, lehet, hogy készül majd egy novella, vagy kisregény, e tárgyban is vannak tapogatózó és konkrét megkeresések.

Szó van egy honlapról, ahová interjúkat írnék, online megkeresés is van, de adtam magamnak némi időt, hogy kikristályosodjanak a dolgok, hogy a lehető legjobb döntést hozhassam. Tényleg 1-2 hónap kell még, nem sürget semmi. Nem mindegy, hogy az ember mihez adja a nevét, ezt már megtanultam.

És a Dumaszínházzal is terveztek közös munkát.

A Dumaszínház megkeresésének nagyon örültem, mert szerintem egy nagyon jó brand, régóta figyelem az ott zajló folyamatokat, abszolút politikamentes, korszerű, progresszív. Még viszonylag kevés pódiumbeszélgetést vezettem, és mindig is érdekelt, hogy létre lehet-e hozni azt a fajta intimitást vagy bensőségességet közönség előtt... Ez egy érdekes kihívás, én legalábbis azon leszek, hogy ez megtörténjen, másképp nincs értelme. Egy biztos, bohóckodni nem szeretnék, de ezt tisztáztuk is Litkai Gergővel. Nyilván nem kell vakbélkomolyságú beszélgetésekre gondolni feltétlen, nem akarom én ezt mindenáron világmegváltó gondolatokkal terhelt beszélgetésekké formálni – lehet humorizálni, fogunk is biztos, de azért ez nem egy Fábry Show lesz, hanem amit eddig tőlem megszoktak. Kezdetben két stand-upossal kezdünk, később más műfajok kiválóságai is jönnek.

Van már címe?

Igen! „Így ismerik?” a címe.

Bödőcs, Litkai, Kőhalmi már voltak nálad az Arcképben, és azok nagyon jó kis beszélgetések voltak, hasonlókra számíthatunk akkor majd itt is...

Még Mogács Dániel, ő volt a negyedik… Ugyanezeket a hangütéseket, ugyanezeket a megközelítéseket igyekszem majd természetesen személyre szabottan alkalmazni. Van még a Dumaszínházban pár olyan ember, akinek a személyisége vagy az életútja érdekes, tanulságos. Aranyosi Péterrel kezdek május 10-én, és Felméri Péterrel folytatom 24-én. Mindkettőjükkel kapcsolatban merültek már fel bennem kérdések az alapján, amit eddig róluk tudni lehet. Igyekszem felkészülni, már be is szereztem a dumaszínházas könyveket. Érdekes lesz, hogy azok az emberek, akik közönség előtt szinte kényszeresen viccesek, mert ez a hivatásuk, és a közönség számára is attól vonzóak, hogy poént poénra halmoznak – szóval, hogy ezek az emberek ki tudnak-e bújni abból az eddig rájuk aggatott magatartásformából, ami a humor. Meg tudnak-e nyilvánulni sebezhető, elgondolkodó és őszinte emberként úgy, hogy ott van nyolcvan néző. Várom. Ez egy érdekes, izgalmas feladat, egy jó kihívás, ezért is vállaltam.