"Jó kihívás, ezért is vállaltam" - Kadarkai Endrével beszélgettünk
Hamarosan beszélgetős műsor indul a Kompót Dumaklubban Kadarkai Endrével. A beszélgetések legalább egyórásak lesznek, és a riporter célja ezúttal sem más, mint, hogy a leendő interjúalanyok mindig a nívó, a teljesítmény szinonimái legyenek – színészeket, zenészeket, írókat, a médiavilág jeleseit tervezi meghívni és nem a celebvilág percembereit ülteti majd le egy-egy beszélgetésre. Kadarkai Endrével az induló műsorról, múltról és jövőről beszélgettünk.
Egy múltkori beszélgetés alkalmával azt mondtad nekem, hogy az emberi fordulópontok érdekelnek igazán. A te életednek, vagy inkább a pályádnak milyen fordulópontjai voltak eddig?
Az első talán a Riporter kerestetik 2003-ban, ahová 18 évesen jelentkeztem mindenfajta rutin és előképzettség nélkül. Ha visszaemlékszem, nem is beszéltem azelőtt soha mikrofonba vagy kamera előtt. És azt gondolom, így utólag, hogy egész jól sikerült. Gyárfás Tamás – aki a műsor és a Nap TV producere is volt – állást ajánlott, és egészen a Nap TV megszűnéséig, hat évig, ott dolgoztam. Sokat köszönhetek a Nap TV-nek! Megtanultam a szakmát teljesen az alapoktól, mindent csináltam, amit úgy gondolom, hogy televíziózás címén csinálni lehet: külső anyagoktól az egyperceseken át a nagy interjúkig. Amikor a Nap TV kurtán-furcsán megszűnt, egy légüres térbe kerültem. Az egykori Napkeltés kollégákkal ötlöttük ki, hogy készítsünk egy portréműsort, és kikkel, ha nem ismert emberekkel? De tényleg olyanokkal, akik letettek valamit az asztalra… Négy évig csináltuk, és nagyon sok jó névvel: Presser, Törőcsik Mari, Szabó István… Számomra ez is egy fontos tanulási folyamat volt, hiszen ezt a szakmát az ember úgy tudja megtanulni, ha gyakorlatba ülteti. Az arcképek a Zugló tévébe és a Youtube-ra készültek, hozzáteszem, teljesen ingyen csináltuk – emellett az Európai Úszószövetségnek, a Nemzetközi Úszószövetségnek és a Magyar Úszószövetségnek dolgoztam. Egy újabb fordulópontja az életemnek az volt, amikor 118 rész után eldöntöttem, hogy ebben a formában befejezem. Nem láttam értelmét a továbbiakban ingyen erőlködni. Pár hétre rá csörgött a telefonom, az Echo TV keresett. Valamivel több, mint fél év múlva ott folytatódott az Arckép című műsor. Tehát, ha fordulópontokat kellene mondani, akkor az a Riporter kerestetik, a Napkelte megszűnése és ezzel együtt az Arckép riportsorozat elindítása, és az Echo TV-n való Arckép és a Csakazértis című műsor két évig való sugárzása. És nem lebecsülve a Youtube és a Zugló TV hatósugarát, az Echo TV-n például egy Ákos-interjú azért nagyobb port vert fel.
Kadarkai Endre
Épp erre akartam rátérni… Hogy sikerült elérned, hogy az Arcképben olyanok is megnyíltak neked, akik azt is megválogatják, hogy kinek adnak interjút?
Az biztos, hogy mindig tisztességesen közelítettem az alanyokhoz. Nem a vájkálás, vagy a bulvártémák kivesézése volt a cél. Szerintem, ha ebben a szakmában van valamely titok, akkor az, hogy baromi alaposan fel kell készülni. Továbbá, ha nem érdekel a másik, akkor nem kell leülni vele beszélgetni. Mindig is irigyeltem azokat a pályatársakat, akik jó, ha egy Wikipédia oldalnyi tudással ülnek a partnerük elé. Én ilyet nem mernék csinálni. Ha érzi a beszélgetőpartner, hogy valamilyen szinten felkészült vagy, gyakorlott és őszintén érdeklődő, könnyedén kialakulhat az a miliő, amiben a megkérdezett fesztelenebbül fog beszélni a dolgairól.
Vitray tanár úr szavait a mai napig a szívemben őrzöm, dicséret címén: "Endre, magának nagyon szívesen beszélnek az emberek és ezt nem lehet megtanulni. Ehhez nem kell semmilyen trükk. Vagy megvan az emberben, vagy nincs, de ez a riporter legnagyobb ajándéka. Egy kezemen meg tudom számolni, akikben ez megvan". Ez a kémia vagy kialakul a felek között, vagy sem, de feltétele lehet talán egy bizonyos pszichológiai készség is. Feszülten figyelni kell és előbb vagy utóbb megtanuljuk, mikor kell úgy reagálni vagy hallgatni, hogy az ember belemélyedhessen a legbensőbb gondolataiba.
A Puzsér-interjú közben jöttem rá arra, amit addig csajt sejtettem és Robi erősített meg benne. Szerintem a legnagyobb erő, erény, ha valaki fel meri vállalni a gyengeségeit. Ha az Arcképnek nem lett volna más tanulsága, annyi mindenképp, hogy ugyanolyan esendő és törékeny emberek azok is, akik sikerre vitték az életüket… A titok, a miképp. Miképp álltak fel, mikor döntöttek jól, s mikor rosszul? És, hogy döntéseik ellenére vagy annak köszönhetően, a mai napig az ország legfoglalkoztatottabb színészei, rendezői, zenészei közé tartoznak.
Az Echo TV egy vállaltan jobboldali médium. Volt olyan – és persze név nélkül –, aki esetleg emiatt elutasította a műsorban való részvételt?
Volt persze, aki nemet mondott, de leszögezném, hogy nem sokan. Hozzátenném, bárhol dolgoztam volna, mindig lenne, aki elvi fenntartással élne az adott médiummal szemben. Mindenesetre itt azoknak a 95%-a is beadta a derekát, akiknek volt valamilyen kifogásuk az Echo TV korábbi ikonjainak egyes ellentmondásosnak vélt kijelentésével szemben. A kulcsa ennek a hosszas és gyöngéd győzködésem volt. Én soha nem politizáltam, a továbbiakban sem szeretnék semmilyen politikai erőtérbe belehelyeződni. Ki szeretnék maradni minden ilyesfajta csatározásból.
Oldalak
