Magicman és Humorkapitány kalandjai
Felméri Péter – azaz Humorkapitány – vonzódása a szuperhősökhöz kiskorában kezdődött, amikor meglátta az első képregényt egy magyar könyvesboltban, Kolozsváron. Rengeteg kép és rövid szövegek! Minden gyerek álma. És azóta nincs megállás… A sors úgy hozta, hogy egy Showder Klub felvételen összetalálkozott Hajnóczy Soma kétszeres bűvész világbajnokkal, és mivel mindkettőjüket erősen foglalkoztatja a „szuperhős” téma – nem árulok el nagy titkot – egy közös műsor lett az eredménye.
Gyakorlatilag pont egy éve mutattátok be Somával a közös esteteket. Sikerült összecsiszolódnotok?
Igen. Tavaly februárban láthatta először a közönség a Hétköznapi Szuperhősöket. Az elején azért volt némi kísérletezés, próbáltuk összerakni, hogy mi, hogy legyen, de mondhatom, hogy nagyjából a harmadik előadásra egész jól összeállt, akkorra kapta meg a végleges formáját és azóta nagyon gördülékenyen megy.
Változott azóta az előadás? Kerültek bele új trükkök, új poénok esetleg?
Vannak új poénok, igen. Az én részem jelentős hányadát a vetítés képezi, ami bővült. Mostanra nagyjából kétszer annyi vetítés és képi poén van, mint eleinte. Mivel elég masszívan rámegyünk a képregényekre, úgy gondolom fontos eleme is a műsornak. Úgyhogy nekem ez erősödött, Somának meg a trükkjei csiszolódtak… Most azt nem is tudom megmondani, hogy új trükk végül került-e bele, inkább abban változtak a dolgok, hogy a sok anyagból az ütősebbeket megtartottuk – szóval, inkább vágtunk belőle.
Felméri Péter
A közös munka egyik alapja a kompromisszum. Kettőtök közül ki a hajlékonyabb?
Szerintem én vagyok, de mindent meg tudunk beszélni, mert mindketten nyitottak vagyunk. Én általában hajlok arra, hogy a közös cél érdekében úgy alakítsam az elképzelésemet, hogy a másikéval találkozzon. Tehát itt sem volt huzavona vagy ilyesmi… Amikor azt láttam, hogy Somának jó ötletei vannak, azt gondoltam én meg belemegyek.
Szoktatok együtt is készülni az estre?
Nem igazán. Az én részem eléggé elkülönül az övétől, tehát nemigen van olyan, amikor együtt vagyunk a színpadon, inkább átadjuk egymásnak a stafétabotot. Ilyen szempontból nincs szükség arra, hogy együtt készüljünk, mindenki a saját részét elkészíti maga.
Oldalak
