Kaffeekultur avagy mit köszönhet Bécs Kolschitzkynek?

Megvilágosodás
A 6. kerület legendás kávézója az Otto-Bauer-Gassén, rövid sétára a Mariahilferstraßétól a Café Jelinek. A Jelinek népszerűségére első pillantásra nincs ésszerű magyarázat. Egyébként másodikra sincs. Minden olyan, mintha vagy negyven éve nem küzdöttek volna itt egy percet sem az entrópia ellen. A tapéta évtizedek dohányfüstjével átpácolódva mállik le a falakról, a fapadló kopott, a karosszékek az azonnali szétesés érzésével ajándékozzák meg az óvatlanul beléjük süppedő vendéget. Pedig a Jelinek nem szándékosan romkávézónak kialakított hely, egyszerűen tényleg úgy maradt.
A megvilágosító Jelinek
És valahol rájöhetünk, hogy itt három dolog számít. Az állandósággal együtt járó folytonosság, ami megőrizte az évtizedek alatt itt megfordult emberek aurájának kollektív lenyomatát a mai vendégek számára, akármit is jelentsen ez. A kiváló kávé. És a város legjobb kuglófja. Semmi más nem számít.
Nagyjából ugyanez a helyzet a Café Hawelka esetében is a Dorotheergassén, két lépésre a Grabentől. Az öreg Leopold és felesége Josefine olyan vendégkört tartott, amire bármelyik kávéház büszke lehetne. Ernst Fuchs, a zseniális képzőművész, Hundertwasser, a mókás stílusú építész, Klaus Maria Brandauer, a zseniális Mephisto, a külföldiek közül Andy Warhol és Peter Ustinov, amikor éppen Bécsben jártak.
A Hawelka is egy bécsi legenda
Pedig aztán ha van Bécsben kávéház, ahol az ember fejében elindul Voga-Turnovszky "Presszó" című ópusza, akkor az a Hawelka. Itt már rég nem lehet dohányozni, mégis úgy néz ki belül, mintha vágni lehetne a füstöt. Presszó ez, a javából. Persze kávé, sütemény, aura mind hibátlan. Csak éppen a férfivécé ajtaján a HERREN feliratból nem maradt más, mint ERR. Drága Leopold és Josefine, mit tudtatok ti, amit más nem?
"Egy füstös presszó mélyén..."
Oldalak
