Kinek jobb, tehetségesebb, szebb a gyereke? - Az anyák közötti versengés margójára
Állandó versenyben vagyunk. Már a gyermekem születése előtt megfogadtam, hogy én ezekben nem akarok részt venni. Nem szeretnék majd azzal hencegni, hogy 2 hónaposan kinőtt a foga, 5 hónaposan már megy és 8 hónaposan érthetően beszél. Először is azért, mert akinek van gyermeke, pontosan tudja, hogy a fenti számok kicsit túlzóak. Másodsorban pedig azért, mert egyáltalán nem akarok egy olyan versenybe belemenni, ami ráadásul nem is rólam szól.
Első helyett az utolsó?
Annyira nem volt nehéz tartani magamat ehhez, mert nem volt mivel „hencegnem”. Már a fél játszótér mászott, az én kis drágám még csak kúszott. Mások már gyalogoltak, az én kis drágám még mindig kúszott. Sőt, többen már futkároztak, nálunk még akkor is a kúszás volt a prior. A szobatisztaságról már nem is mertem beszélni, mert abban sem járt élen. A beszéd lassan indult (azóta viszont nincs megállás). És persze még mindig ő a legalacsonyabb az egész óvodai csoportban. Szóval, ha akartam volna, sem tudok ebben részt venni.
A sort folytathatnám, most a biciklizés és a görkorizás, a rajzolás a téma, de itt sem tudok igazán nagyot mondani. Viszont mindenki mond nagyot és nagyon nehéz kimaradni belőle. Minden erőfeszítésem ellenére folyton ott motoszkál bennem is a kérdés. Valami miatt én is keresem azokat a dolgokat, amelyekben az én gyermekem az első. (Mert van ilyen, de ezeket szándékosan kihagyom, mert nem szeretnék senkit versenyre hívni!)
Fotó: newkidscenter.com
Oldalak
