Ha kikosarazlak, kikosarazol?
Gyakran mondják, hogy a XXI. század fiatal női mekkora változáson mentek át már az eggyel korábbi generációhoz képest is, hát még nagymamáinkhoz viszonyítva.
Elterjedt a szingliség fogalma, melyet sokszor félreértelmeznek, és olyan nőt sejtenek mögötte, aki imádkozó sáska módjára falja a férfiakat, hogy aztán túllépve rajtuk csak a saját kényelmének éljen, sok pénzt keressen, és újabb férfiakra vadásszon. Elvétve minden bizonnyal akad ilyen példa is. A többség azonban egyszerűen csak tudja, mit akar, egyedül is elboldogul, képes saját maga alakítani az életét. Mindemellett azért vágyik egy olyan férfira, akivel együtt írhatják saját romantikus tündérmeséjüket, viszont egyenrangú partnerekként képesek csak elképzelni a közös életet. De mihez kezdenek az ilyen nőkkel az erősebb nem képviselői?
Sok esetben semmihez: nem mernek közeledni. Talán megijednek attól, hogy esetleg több kört is le kell futni egy lánynál, beszélgetni kell, ráadásul magasabb színvonalú témákról, mint az aktuális időjárás, vagy a legutóbbi, nagyon ütős buli. Bizony vannak olyan nők, akiknek ez nem elég. Nem azért, mert magasra teszik a lécet, és előszeretettel szelektálnak ki minden hímnemű egyedet, aki nem a tökéletes prototípus. Egyszerűen csak átlátnak az alapszintű ködösítésen, és nem akarnak feleslegesen időt és energiát pazarolni. Viszont akár a homlokukra is lehetne írva, hogy „Hagyj békén, nem vagy elég jó!”. Ezek után pedig nem csoda, ha a legtöbb srác biztonságos távolságot tart.
Néhányan mégis bátran megpróbálkoznak az ismeretségkötéssel. Szerencsés esetben minden jól alakul, kibontakozik egy boldog párkapcsolat. Rosszabb esetben nem sikerül az egymásra hangolódás. Még rosszabb esetben a fiú ezt nem veszi észre. Ha telefonszám-csere nem is zajlik le, a különböző közösségi portálokon nem nehéz megtalálni valakit. Így könnyen kaphatunk üzenetet nem kívánt lovagunktól, melyben újabb találkozót kér. Ilyenkor az ember nehéz helyzetbe kerül: becsüli a fiút bátorságáért, viszont nem szeretne tőle semmit, legfőképpen pedig nem akarja hitegetni. Megszületik egy tapintatos, ám elutasító válaszlevél, és a lány itt lezártnak tekinti a témát.
Egy férfi büszkeségén emiatt csorba eshet, attól függően, hogyan reagál a nemleges válaszra. Szomorú, mikor úgy próbálnak mégiscsak győztesen kijönni a szituációból, hogy mindent visszavonnak. Ők nem is úgy gondolták, és másnap már megbánták, hogy írtak. Néhányan odáig merészkednek, hogy azt állítják, örülnek is az elutasításnak, mivel a pozitív válasz esetén kibúvót kellett volna találniuk a randi alól. Az önbizalom-hiányos lányokat ezzel el tudják bizonytalanítani, hiszen elültetik a bogarat a fülükben, hogy még egy olyan srácnak sem „kellettek” igazán, akit ők egyébként kikosaraztak.
Ez azonban távolról sincs így. A fiú csupán próbálja menteni a menthetőt, nem törődve azzal, hogy esetleg megbántja a hölgyet, hiszen már úgyis mindegy. Nagyon is úgy gondolta ő, hogy szeretne randizni, de túlságosan kiszolgáltatottá vált önnön hibájából, azt pedig nem engedheti meg magának. Mégsem cselekszik helyesen, hiszen a magyarázkodással egy mindkét fél számára méltatlan helyzetet teremt.
A párkeresés nagyon kényes dolog, hiszen az emberek érzései könnyen sérülnek. Mégis bátornak kell lenni, hiszen aki nem mer, az nem is nyer. De minden esetben tiszteletben kell tartani a másik döntését. Ha nem jönnek össze a dolgok, tovább kell lépni, emelt fővel, becsületesen, hiszen lesz majd, aki igent mond, és akinek igent mondunk a meghívásra.
Tatay Eszter
Oldalak
Hasonló cikkek
