Mindenki szereti Harryt? Miért is?

Kevesebb mint három hét maradt hátra a Halál ereklyéi első részének magyarországi bemutatójáig. Harry Potter története a mozivásznon és könyv formájában is hatalmas siker volt a kezdetek óta. Miben rejlik hihetetlen vonzereje?

Joanne Kathleen Rowling, a történet kitalálója és a könyv írója olyan művet alkotott, ami az egész világot meghódította gyakorlatilag pillanatok alatt. A szereplők és a történet minden eddiginél hitelesebb volt, és annak ellenére, hogy a mesevilág amit létrehozott minden ízében varázslatos és a szó hagyományos értelmében meseszerű, mégis olyan, mintha bármelyikünkkel megtörténhetne, mintha mi, hétköznapi emberek beadhatnánk a jelentkezést a Roxfort varázslóképző szakiskolába. Azt hiszem, ez adja meg a szerző képzeletének hitelességét, hogy olyan elemeket sző bele a történetbe, amik elérhető közelségbe helyezik az átlag ember számára a helyszíneket, az eseményeket, az eszközöket és a karaktereket, akik szinte észrevétlenül szerettetik meg magukat az olvasóval és a nézővel egyaránt. A varázsló tanoncok világának külön nyelvezete van, saját eszközeik, saját harcaik és problémáik az iskola falai között és a „való” életben egyaránt. E különleges kettősség hatására már-már el hisszük, hogy a karakterek és a történet valósak. 

Ezen a ponton érdemes elgondolkodni azon a tényen, hogy bár a Harry Potter könyvek és filmek a világ minden táján pozitív fogadtatást kaptak, olyan reakciókat is kiváltottak főleg a fiatal korosztályból, amelyre talán még a szerző sem számított. Amikor berobbant a köztudatba, rengeteg olyan gyermek kezdett el érdeklődni az okkultizmus és a mágia iránt, akik normális esetben a közelébe sem kerültek volna ennek a sokak által megkérdőjelezett tudománynak vagy legalább is nem ebben a korban. Pontosan a történet hitelessége miatt sok gyermek a saját életére is megpróbálta ráhúzni a sémát, mi szerint a hétköznapi gondjaikat egy csapásra megoldhatják olyan nem létező képességek által, amikkel a karakterek rendelkeznek a történetben. Nem róható fel hibaként ez a reakció, hiszen a mese minden esetben arra szolgál, hogy a gyerekek képzeletét tágítsa, ez által kielégítse. Minden  olyan eszköz, többek között a mackó, a baba a kisautó és a mesekönyvek a szorongástól való félelmet hivatottak oldani illetve csökkenteni. Egyes pszichológusok által Rowling műve saját gyermekkori problémáinak újraértelmezésére és feloldására szolgál, ami lehet hogy igaz, lehet hogy nem, minden esetre az írói szabadság jogát illik megszavazni az alkotónak. Kende Hanna pszichológust idézve : 

Rowling a mű szereplőit mint valós figurákat veszi gyermekpszichológusi górcsője alá. Az olvasó ugyanis Harry Potter megoldásai, külső (szörny)támadásokkal és belső félelmekkel való megküzdéseinek mintájára bánik el saját rémeivel.

Vitathatatlan, hogy a mű hatalmas médiavisszhangot és kétes érzelmeket váltott ki sokakból, és az sem elhanyagolandó tény, hogy számos gyerekre, de talán felnőttre is a vártnál nagyobb hatást gyakoroltak a nem mindennapi történet és a szereplők. - A szerzőt azzal vádolni, hogy manipulatív, fölösleges, hiszen az a tény, hogy egyedülállót alkotott, amire egy világ kapta fel a fejét, azt hiszem      nem túlzás állítani. A fiatalabb korosztályra pedig úgy érzem, nem feltétlenül  a Harry Potter van a legrosszabb hatással, hanem sok egyéb más olyan tényező, amit ha már szülőként és pszichológusként kiiktattunk, akkor érdemes boncolgatni, hogy milyen könyvet olvasson a gyermek. Azt hiszem már önmagában az is nagy szó, hogy egyáltalán könyvet vesz a kezébe egy kiskorú a mai világban. – állítja egy brit pszichológus.

 A mese vagy a már már felnőtt kategóriás film bemutatójára pedig egy világ készül, azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy izgalommal várják emberek milliói a befejező epizódokat. Azt pedig, hogy káros e a film a fiatalabb korosztályra, vagy egyszerűen csak kikapcsolódás és szórakozás, azt döntse el minden szülő a saját elképzelése szerint. Kevesebb mint három hét múlva tehát érkezik a befejező rész első felvonása. Irány a mozi!