Farkasházi Réka: "A sikerünk abban rejlik, hogy mi elsősorban nem sikeresek akarunk lenni" - Interjú
Farkasházi Rékát 1998-ban ismerte meg az ország színésznőként, amikor is bekerült a Barátok közt című sorozatba. Azóta azonban eltelt jó pár év, és Réka énekesnőként is bizonyította tehetségét: 2006-ban négy másik taggal, Kálmán Tamással, Csiszár Ferenccel, Studniczky Lászlóval és Delov Jávorral együtt zenekart alapítottak, és gyerekverseket zenésítettek meg, majd szép sorban jöttek a saját dalok is. A Farkasházi Réka és a Tintanyúl nevű gyerekzenekar idén lett 18 éves, ennek alkalmából pedig most vasárnap a Budapest Parkban adnak majd egy nagyszabású koncertet - többek között erről is beszélgettünk Rékával, aki interjút adott a Femcafe.hu-nak.
Nagykorú lett a zenekarotok, a Farkasházi Réka és a Tintanyúl. Hogy jött annak idején az ötlet, hogy épp egy gyerekzenekart csinálj, és ne mondjuk szólókarrierbe kezdj?
Ez az egész nem úgy indult, hogy én akkor most egy gyerekzenekart fogok csinálni, hanem kis túlzással egyszer csak azon kaptam magam, hogy készül egy lemez, amin én éneklem Kukorelly Endre megzenésített verseit. Innen indult el valami, aminek a végeredménye most a Budapest Parkban lesz látható, de ez egy nagyon hosszú folyamat volt, míg mi egy zenekarrá váltunk, és amíg kialakult egyáltalán a zenekar végleges felállása. A dobosunk Delov Jávor az, aki a kezdetektől, 18 éve ott van, hiszen már az első formációban is ott dobolt, és szép lassan csatlakoztak hozzá a többiek is az évek folyamán. A legkésőbb és a legnehezebben Kálmán Tomi adta be a derekát, de dalokat már azelőtt is írt nekünk, hogy azt mondta volna, hogy rendben, fel is jön mellénk a színpadra.
Melyik korosztály pontosan a célközönségetek? Milyen korú gyerekek járnak leginkább a koncertjeitekre?
Nem szeretek meghatározni korosztályt, pedig ezt sokszor kérik tőlem. A közönség legjava bölcsis, óvodás és kisiskolás, de mindig vannak kisebbek és nagyobbak is, akik eljönnek a fellépéseinkre. Azt is nagyon szeretjük, ha a nagyszülők is elkísérik őket, mivel szerintem nemcsak a gyerekeknek szól a zenénk, hanem a szülőknek és a nagyszülőknek is. Hisszük, hogy az az igazán jó koncert, amikor mindenki jól érzi magát.
Hogyan tudjátok elérni, hogy fenntartsátok a gyerekek vagy épp a szülők, nagyszülők figyelmét?
A szülők a zenére fókuszálnak leginkább, a gyerekeknek pedig sok játékot kell a színpadra csempészni, szinte észrevétlenül, amelyek segítségével végigvisszük őket dalról-dalra. Viszont a mi közönségünk, a gyerekek is nagyon sokat fejlődtek, ugyanis ők szintén nagyra értékelik a szülők mellett a jó zenét: sokan vannak olyanok, akiknek simán elég, ha csak a dalokat hallják, amiket velünk együtt énekelnek táncikálva, és nincs szüksége minden gyereknek arra, hogy a zenék színes-szagos körítéssel legyenek tálalva.
Milyen érzés, hogy ti vagytok az egyetlen gyerekzenekar eddig, amely önálló koncertet adhat a Budapest Parkban, ahol általában nem a hozzátok hasonló műfajban tevékenykedő együttesek és zenekarok, előadók szoktak fellépni?
Nagyon jó érzés, és rendkívül izgalmas ez az időszak, amiben most vagyunk. Igyekeztünk megtenni mindent, ami tőlünk telik, legyen szó a szervezésről, vagy épp arról, hogy a koncert híre eljusson sok emberhez, de sokat dolgoztunk a műsor összerakásán és a vendégek beszervezésén is. Azt szeretnénk, hogy amit majd a színpadon adunk a gyerekeknek, az egy életre szóló élmény legyen számukra. Ez egy dedikáltan duettkoncert, tehát 10 vendégünk lesz, Puskás Peti, Geszti Péter, Beck Zoli, Bereczki Zoli, Bánsági Ildikó, Csemer Bogi, Malek Andrea, Csorba Lóci, Zentai Márk és az Alma együttes. Ők, és még rajtuk kívül sokan vendégei voltak a Társasjáték című podcastunknak, amely a YouTube csatornánkon látható és hallható: ez egy olyan sorozat, amelyben a hazai zenei élet legnagyszerűbb előadóival beszélgetek, társasozunk közben, és a beszélgetés végén pedig a zenekarral, ott élőben a stúdióban eljátszunk egy Tintanyúl dalt az adott vendéggel. Ezekből a duettekből most fog megjelenni egy lemez: 18 dal szerepel rajta ugyanennyi duettpartnerrel – közülük tízen ott lesznek most velünk a vasárnapi születésnapi bulin.
Mi inspirálja ennyi idő után is a gyerekdalok írását? Nem lehet ebben 18 év után kiégni?
Erre inkább válaszoljon a zenekar két zeneszerzője és dalszerzője, de szerintem egyébként nem, nem lehet ebben kiégni, hiszen annyit változik a világ, a gyerekek és mi magunk is, valamint az élethelyzetünk, hogy mindig van mire reflektálni. Ez egy komoly kihívás, így aztán nem is lehet belefásulni.
Csiszár Ferenc (a zenekar gitárosa és énekese - a szerk.): Szeretünk Tomival (Kálmán Tamás, gitár és ének – a szerk.) olyan értelemben többrétűen gondolkodni a dalszövegek megírásakor, hogy ha egy felnőtt hallgatja a zenénket, akkor ő is magára tudja vonatkoztatni a szöveget, de a gyereknek is összeálljon a maga szintjén egy történet, egy dramaturgia a dalocskából. Én sokszor a felnőtt oldalról fogom meg a dolgokat, a felnőtt oldalról inspirálódom, de olyan szövegelemeket is teszünk bele, amelyektől ez gyerekdallá is válik. Akárhonnan indul el az ötlet, valahogy mindig gyerek- és felnőttbaráttá is válik az adott dal.
Kálmán Tamás: Egyébként szerintem de, ki lehet égni, ezért nagy szó szerintem, hogy olyan csapat vagyunk, akik még nem jutottak el idáig. Ezért dolgozunk olyan dalokon, és mi magunk megyünk azért, hogy ez ne történjen meg. Így érjük el szerintem azt, hogy izgalmasak tudjunk lenni a szülőknek és a gyerekeknek is: folyamatosan tanulunk és próbálunk fejlődni, ennek pedig hosszú távon pontosan az a következménye, hogy nem égünk ki. Ha mindig ugyanazt játszanánk, és mindig ugyanazt a receptet használnánk a dalok írásához, akkor ki lehetne égni, csak mi nem ezt csináljuk.
Csiszár Ferenc: A másik dolog, ami nekünk nagyon nagy szabadságot ad, az a műfaji sokszínűség, hogy a gyerekközönség nincs behatárolva: ők nem goa-partira vagy egy jazzkoncertre készülnek, ezáltal mi játszhatunk goát, jazzt, rockot vagy reggae-t is, ez a műfaji sokszínűség pedig közel áll hozzánk is. A harmadik része a dolognak pedig, hogy mindig van egy olyan vezérszál az albumoknál, amit vagy Réka határoz meg, vagy vele együtt a zenekar közösen: ha ez megvan, akkor egy sztoriban gondolkodunk az egész lemezen át, és arról eszünkbe jut ezerféle dolog. Ilyenkor egy évig biztosan úgy járunk az utcán, hogy mindenből, amit magunk körül látunk, hallunk vagy tapasztalunk, az album témájához csatolunk vissza.
Ti mit tartotok a saját sikeretek titkának azonkívül, hogy mint említettétek, igen sokrétű zenét játszotok és közös az alkotási folyamat is?
Szerintem abban rejlik a sikerünk, hogy mi elsősorban nem sikeresek akarunk lenni, hanem van mondanivalónk, vannak céljaink, hogy mit szeretnénk ezzel az egésszel elérni. Szeretjük ezt csinálni, örömünket leljük abban, amikor a próbateremben vagyunk és zenélhetünk, vagy amikor jönnek a duettpartnerek, és velük alkothatunk közösen, de jó érzés a színpadon is lenni, és szórakoztatni a közönséget.
Csiszár Ferenc: Ezt nyilván Réka nem mondhatja saját magáról, de mi, fiúk igen, hogy a titkunk az előadónk, azaz Réka varázsában, magnetizmusában is rejlik, amit nem lehet kitalálni és összerakni, nem lehet mímelni. Valamiért Réka köré tényleg úgy tudnak gyűlni a gyerekek egy koncerten vagy utána, hogy azt öröm látni.
Mit tapasztaltok, milyenek a mostani fiatalok, gyerekek, akik körülvesznek titeket?
Én nem szeretem úgy megközelíteni a dolgot, hogy a mai gyerekek vagy a régi gyerekek. Szerintem nincs olyan, hogy mai fiatalok. Ők most is olyanok, mint annak idején bármelyik gyerek: azt tükrözik, amilyen a körülöttük lévő közvetlen világ, arra reflektálnak, abban nőnek fel. Közönség tekintetében viszont annyi változást vélek felfedezni, és nem is inkább a gyerekek, hanem a szülők részéről, hogy sokkal felszabadultabbak. A mi közönségünk, akik most már évek óta járnak a koncertjeinkre, sokkal bátrabban merik kifejezni a jókedvüket, a meghatódottságukat vagy épp azt, ha valami tetszik nekik, és ezt nagyon jó látni. Ebbe nekünk is sok munkánk van, hiszen az első évekhez képest én is sokat változtam ebből a szempontból.
Szerintetek hiány van idehaza az olyan gyerekzenekarokból, mint ti?
Szerintem nincs. Ebben az évben a Fonogram-díj zsűrijének tagja voltam, így aztán munkaköri kötelességem volt végig hallgatni az idei felhozatalt, amit becsületesen meg is tettem. Nagyon sok inspiráló alkotást hallgathattam meg, voltak kifejezetten jók is, és van egy csomó olyan gyerekzenekar ma Magyarországon, akik járják a saját útjukat, így aztán nagyon nehéz lenne összehasonlítani őket velünk, és én ezt nem is szeretem. Az a jó, ha mindenki csinálja a saját dolgát. Legutóbb a Veronaki zenekar elkezdett dolgozni azon, hogy legyen egy saját kis játszóhelyük, én pedig ennek szívből örültem, meg is írtam nekik, hogy ez mennyire klassz dolog, és nagyon fontos is. Minél sikeresebb vagy épp igényesebb egy gyerekprodukció, az inspirálja a többi zenekart is, emeli az egész műfajt, valamint annak az értékét, ami közös érdekünk. De említhetném például Bíró Eszteréket is, akik szintén nagyon komoly alkotói munkában vannak minden egyes album kapcsán: ők is olyanok, akik nagyon mennek előre úgy, hogy a saját útjukat járják.
Visszatérve a vasárnapi Budapest Parkos koncertetekre, hogyan és mivel készültök rá? Mire számíthat majd a közönség?
Például az Alma együttessel született egy közös dalunk, aminek a klipje már kint van a YouTube-on, de élőben még soha, sehol nem játszottuk, a Parkban viszont el fog hangozni. Ezenkívül a LufiLand, ami most egy nagyon menő program Budapesten a BOK csarnokban, ők dekorálják majd a színpadunkat, tehát egy mini-LufiLandet varázsolnak majd a Budapest Parkba vasárnapra. Továbbá minden gyerek, aki belép a kapun, kapni fog egy nyúlkoronát, ami papírból készült, és amit nagyon szépen megcsináltak, valamint méretre állítható, így akár a szülők is felvehetik - mindenki nyuszivá fog változni a Parkban aznap, de az első 500 érkező ajándékot is fog kapni. Az első egy órában, a 16 órai kapunyitást követően az Örökbe fogadok egy ovit alapítvány, akik a koncert bevételének egy bizonyos százalékát meg kapják majd, ők fognak gondoskodni arról, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a koncert kezdetéig. Lesz hangszerkészítés, csillámtetoválás, családi fotózás - egy kisebb fesztiválra számíthatnak majd az érkezők.
Miért nem szabad cappuccinót inni délután? Szentségtörés, ha ananász kerül a pizzára? Honnan tudhatjuk, hogy igazán jó fagyit eszünk? Ezen kérdéseinkre kaptunk nemrég választ, amolyan kulináris gyorstalpalóként, egyenesen Gianni Annoni jóvoltából.
Leadfotó, fotó: Nagy Márton / Budapest Park
Oldalak
Hasonló cikkek
