Szóra bírni, terelni, meghallgatni – 3 szülői feladat górcső alatt
Három különböző szülői feladat, mégis van összefüggés köztük, ha jól akarjuk csinálni. Visszatérő gondolatom, mintha túlságosan lefoglalná a modern szülőket, hogy beletöltsék a gyerekek fejébe a tanítást – mit, hogyan kell, „nem szabad”, „így csináld” –, ezért ritkábban jut eszükbe afelől érdeklődni, hogy mi van (már) benne. Talán szülői ártalom, hogy sokat jár a szánk és kevésszer hallgatunk. Lehet, hogy ezért próbál meg „ledumálni” a gyerek? Vagy egyszerűen befogja a fülét, ha már túl sok a duma. Gondolkozzunk el ezen egy kicsit együtt!
Nagyra tartom a szülői elhivatottságot és lelkesedést, amivel egyre több szülő beszél a gyermekéhez. Magyarázza a miérteket, verbálisan is oldja a konfliktusos helyzeteket. Viszont időnként nyugodtan hátra lehet dőlni és csak figyelni, magától hogyan boldogul az a kisgyerek. Mi az, amit már nélkülem is tud? Milyen késztetései, önálló mozdulatai vannak? A teljesebb kép úgyis egy lépéssel távolabbról rajzolódik ki róla igazán.
Szánunk-e erre időt?
Ha belegondolunk, intézményesült (és egészséges) gyermekeinkkel körülbelül a nap negyedét töltjük együtt, ébren. Ennek töredéke alkalmas a teljes egymásra hangolódásra. A többi a reggeli készülődés, a délutáni hazamenetel és a házimunkával, főzéssel, tanulással tűzdelt pár óra vacsoráig, aztán a fektetés. Megdöbbentő, hogy a hétköznapokban milyen könnyen el lehet siklani afelett, hogy érdeklődéssel forduljunk a gyerek felé.
Szóra bírni
Ha nehéz őt szóra bírni, akkor szenteljünk naponta legalább negyedórát annak, hogy osztatlan figyelmet kapjon. Például óvodás korban választhatunk egy padot, aminél mindig megállunk hazafelé menet. Idővel hozzászokik, hogy ott ücsörögve csak rá figyelünk. Beszélhet, mesélhet, nem kell versenyre kellnie a kütyüinkkel sem. Más különben félő, hogy a figyelmünk kereséséről fog leszokni. Ha így is nehezére esik, akkor a plüssjátéka nevében még megeredhet a nyelve. Vigyen magával egy kedvencet az oviba, és akkor érdeklődhetünk felőle: „Milyen kalandokban volt része a tuning verdádnak az oviban?”
Hot Wheels
Tuning verdák, merész ugratók, félelmetes sebesség és még félelmetesebb óriáslények… és ez csak a kezdet. A Hot Wheels világa tele van kalanddal és változatossággal. A lélegzetelállító ugratásoktól a merész ütközésekig itt minden belefér.
Terelni
Ez az egész téma arról jutott eszembe újra, ahogy egyik este zajlott – vagyis nem zajlott – a tisztálkodás a tíz éves fiammal. Eleinte ráhagytam, ahogy általában, de hamar kiderült, hogy annál fáradtabb, minthogy tíz perc alatt „végigvigye magát” a zuhanyzástól a fogmosásig. Már a levetkőzésnél elakadt valamivel. Én meg kezdtem magamtól is falra mászni, hogy folyamatosan jártatom a számat, hogy vetkőzzön már le, tegye már el a ruháit, menjen már zuhanyozni. Annál kevésbé csinálta azt, amit kellett volna. Mintha egy kisbabát igazgattam volna, akit már nem bírok el. A tehetetlenség netovábbja! Elkezdtem átfordítani a helyzetet: ahelyett, hogy sürgetésképpen tovább jelezgettem volna a következő lépést, csak 3-4 kérdést iktattam be. „Bele tudod röpíteni a zoknikat a szennyestartóba?” „A nyakad után mit szoktál megmosni?” „Te hogyan szoktad rávenni magad, hogy kilépj a meleg víz alól?” Felrémlett, hogy kisóvodás korában is bevált, amikor játékra hívtam azzal, hogy „Én nem is emlékszem, mi következik...” Akkoriban lelkesen mutatta, milyen ügyesen tudja! Tény, hogy most már nem jött lázba ettől a kis interakciótól, de bevált, hogy kérdésekkel karoltam fel és vezettem a figyelmét a következő mozzanatra, amit önállóan hajtott végre.
Jól hallgatni
Jól hallgatni még fontosabb, mint jól kérdezni. A hallgatás-meghallgatás ereje kisiskolás korban kezd igazán felértékelődni, a tinédzserjeinkkel pedig egyenesen szupererőnkké válhat. Azaz a gyerek önállósodásával és függetlenedésével párhuzamosan érdemes szert tennünk rá, mert általa jól kifejezhető a figyelmünk, az érdeklődésünk, tulajdonképpen a szeretetünk a gyerek iránt. Első lépésként gondoljuk bele, hogy mi kivel szeretünk beszélgetni? Azzal, aki már az első mondatunkba belevág, vagy azzal, aki végighallgat? Azzal, aki sürgetve a problémánk megoldására siet – pedig nem is kértük –, vagy azzal, aki hagyja, hogy maradéktalanul megosszuk vele a helyzetünket? Aki nem érezteti velünk azt, hogy nélküle meg se tudnánk oldani a problémánkat. Hogyan hat ránk, amikor a másik bíztatni kezd: „Úgy is megoldod, te olyan ügyes vagy.”? Aztán tegyük fel a kérdés magunknak: „Vajon a saját gyerekemnek jó hallgatósága vagyok?"
leadfotó:123rf.com
Oldalak
