Pelsőczy Réka: „Olyan volt, mint amikor egy állatot ketrecbe zárnak"

Kollégáihoz hasonlóan Pelsőczy Réka is nehéz időszakot tudhat maga mögött, hiszen a járványhelyzet az ő munkájának sem kedvezett, ám hosszú hónapok után végre újra színpadra állhatott – ennek kapcsán beszélgetett most a Jászai Mari-díjas színésznővel az Előadóművészi Jogvédő Iroda.

Hiányzott már neki a színpad

A járványhelyzet miatt kialakult karanténidőszak sokak életét megváltoztatta, s különösen igaz ez a művészvilágban dolgozókra; Pelsőczy Réka – aki 1994 óta a Katona József Színház egyik vezető művésze – szintén átélte a bevezetett korlátozások okozta nehézségeket, ám igyekezett kihozni magából a maximumot, így az elmúlt hónapokban sem tétlenkedett. Rendezett két darabot, belevágott egy performansz színház szervezésébe és irodalmi sétát vezetett a Hosszúlépés. Járunk?-kal közösen, emellett dolgozott egy kávézóban, sőt, otthon is aktivizálta magát, ugyanis lefestette a kerítést és lefordított egy darabot. Közel áll hozzá a fotózás is (már önálló kiállításai is voltak), így ezt is lelkesen űzte a pandémia alatt; mint mondta, nemrég elindította Instagram oldalát rekainthecity néven, ahol az általa készített épületfotókat teszi közzé.

Igaz, mint fogalmazott, a sok teendő mellett élvezte a rohanó mindennapok utáni megállást is, hiszen így bőven volt ideje gondolkodni és átértékelni mindent.

„Jó volt visszahúzódni és megtapasztalni azt, hogy a család és a hozzám közel álló emberek mennyire fontosak, illetve, hogy kik azok a személyek, akik mindig mellettem állnak. Érdekes volt látni, hogy számos kollégámmal egyáltalán nem kommunikálunk amikor nem dolgozunk, azaz a munka határozza meg a kapcsolatunkat, mégis fontos és állandó szereplői az életemnek” – mondta a színésznő, akinek ettől függetlenül hiányzott már a színpad és az, hogy társaságban legyen; a pandémia után először Regan szerepében állt ismét színpadra a Lear király kapcsán, melynek próbái részben online formában zajlottak. Pelsőczynek eleinte furcsa volt ez a helyzet, fel is idézett egy pillanatot abból az időszakból:

„Amikor konyhámban ülve azt játszottam, hogy kinyomom Gloster gróf szemét és a rendező, Zsámbéki Gábor, azt mondta, hogy: „Visíts, a magas hangodat használd!”, akkor azért azt gondoltam, hogy ’jézusmária ezt most komoly?” – emlékezett vissza. Bár eleinte a szokatlan körülmények miatt nem tudta a maximumot nyújtani, végül sikerült átlendülnie ezen, utólag visszagondolva pedig azt mondja, nagy élmény volt számára, s megérte minden alkalommal eltölteni két órát a szöveggel. Ráadásul örült, hogy a rendező, Zsámbéki Gábor rá osztotta a szerepet, ahogyan annak is, hogy Ónodi Eszterrel lehetett párban; Pelsőczy nagyon kedveli kolléganőjét, akinek – hozzá hasonlóan – kihívás volt, hogy fegyelmezetten, csak a hangjával és a tartásával kommunikáljon, valamint hogy helyes hangsúlyokkal mondja a szöveget. Mindemellett a Jászai Mari-díjas színésznőnek az is örömet okozott, hogy a darabban alakított karaktereik húgát a tanítványa, Tóth Zsófi játszotta.

A színésznő többet is mesélt az előadásról, olvass tovább!