Ezért nincs még karácsonyi hangulatom - Gondolatok a közelgő ünnepről
Egy szívhez szóló, kedves, karácsonyi hangulatú írással szerettem volna jelentkezni így, az év vége felé. A karácsony a szeretetről, az összetartozásról, a békéről, a magunkba nézésről, a megnyugvásról, összegzésről szól – legalábbis számomra. Kicsit fennkölt, magasztos gondolatok, de valljuk be, a jelentős része igaz. Szóval, a sok-sok jelző közül valamelyiket a témám központjába szerettem volna emelni, és vagy családi, vagy csak rólam szóló személyes történettel zártam volna.
Karácsonyi merengés
De valahogy idén ez a karácsonyi hangulat elhagy. Rengeteg téma kavarog a fejemben, de mind inkább társadalmi, inkább közéleti. Nem fennkölt és nem magasztos. Nagyon bennem van a „testvérben az erő” reklámkampány. Fáj, érzékenyen érint és foglalkoztat. Ennek egyik oka, hogy a gyermekvállalásról vannak elképzeléseim, és ennek már egy korábbi írásomban hangot is adtam. Szilárd véleményem van, és ez az új nézőpont nagyon felkavar, foglalkoztat, fáj és nem hagy nyugodni. És egyáltalán nem segít abban, hogy karácsonyt teremtsek magam körül.
Mindeközben kicsit elfáradtam – talán mindenki elfáradt. Múlt héten lementek az utolsó kötelező, közös, céges, ovis, iskolás karácsonyi ünnepségek. Mind-mind arról szólt, hogy hangulatba kerüljünk. Beszéljünk a karácsonyról, előkészüljünk, ünnepeljünk, összegezzünk. Klassz volt mind, de sok. És ez sem hozott hangulatba. Sőt, stresszhelyzetet teremtett bennem, mert időhiányban szenvedve a készülődés igen sok plusz energiát igényelt tőlem.
Aztán itt van a gyermek, aki ugye kicsit bonyolult karácsonyi ajándékokra vágyik. Erről is írtam, a helyzet nem sokat változott. Javasoltam neki, hogy rajzoljon valamit a Jézuskának, így segít neki abban, hogy ezeket az elképzeléseket hogy tudja megvalósítani és a fa alá pakolni. A rajz nem igazán született meg, végül csak annyi hangzott el, hogy ő inkább nem rajzol, nekünk elmondja, mit szeretne, mi meg vegyük meg. Hát, ezzel sikerült egy kicsit összetörnie azt, amit mi a férjemmel a karácsony köré akartunk építeni.
Sebaj, gondoltam, mentem, ami menthető. Elkezdtem újra beszélni arról, hogy milyen fontos a karácsony, jön a Jézuska, lesz karácsonyfa, ajándék és persze együtt leszünk. Nem kell oviba menni, sok-sok időt együtt töltünk. És akkor jöttek a kérdések. Amelyek ugye sokszor kemények, nehezen megválaszolhatók. Szóval: hogy néz ki a Jézuska? Ha kisbaba, akkor miért tud venni ajándékot? Hogyan fizet egy kisbaba? És egyáltalán tud menni vagy beszélni? Ha meg nem kisbaba, akkor ki van a jászolban? Mondanom sem kell, totál csődöt mondtam. (Azt hiszem, a január 14-én esedékes menedzsment vizsgám jóval egyszerűbb lesz.)