A Te kocsidnak is van lelke?
A pasik inkább státuszszimbólumként tekintenek az autójukra, mi nők pedig inkább társként. Te is így kezeled az autódat?
"Korzikám"
Van egy kis Corsám, akit nagyon szeretek és évek óta velem van...a 6. évet tapossuk, ami még gombócból is sok. A legtöbb párkapcslat nem ér meg ennyi időt. Már 1-2 éve szeretném lecserélni egy újra, de valahogy mindig elhesegetem ezt a szükségletet. Pedig már nem mai csaj (mert ugyebár csaj), és jobb lenne egy kényelmesebb, klímás klassz kis új autó. De erről soha nem beszélek a jelenlétében. Hogy miért? Hát tudod, mert megérzi, hogy el akarom hagyni és lelke van...mint a valódi nőknek.
A közös pillanatok
Ő volt az első autóm, miután megkaptam a jogosítványomat. Próbaautónak szántam, ám tartós kapcsolat lett belőle. :) Mindenhova együtt mentünk, jóban rosszban együtt voltunk, nem hagyott cserben sohasem (na jó, néha azért megmakacsolta magát). Velem volt, amikor költöztem, amikor leszoktam a cigiről, amikor utaztam, amikor rumli volt a pasimmal, amikor nagyon boldog voltam, amikor veszekedtem, amikor kibékültem, amikor vészhelyzet volt, amikor, vagyis velem volt az életem számos fontos pillanatában.
Persze voltak kényelmetlen pillanatai is, például a kutyám állandóan összenyálazta az ablakot (és a kárpitot) utazás közben, nyestek és macskák mászkálták előszeretettel össze a tetőt, madarak csinálták le, túlmelegedett a motor és megállt Pest egyik legnagyobb csomópontja kellős közepén, nekitolattam egy platónak, nekitolattam egy másik autónak, egyszer leszakítottam a lökhárítót...szóval voltak ilyen pillanatai is. De Ő mindig helyre jött :)
Még most is, pedig a karosszériás rossz hírekkel várt legutóbb...
A sorsközösség
Nemrég azt mondták, hogy már az utolsó hónapokat tapossa, annyira el van rohadva az alváza (Opel betegség). Szépen megcsinálták neki, de ez már az a jel, hogy elfáradt, hogy kiszolgálta magát. Meg is sirattam a hírt, gondolhatod. Most már tényleg el kell válnom tőle hamarosan.
Sok barátnőm és ismerősöm mesélte, hogy velük is ugyanez volt az első autójuknál, a pasik meg inkább csak szétnyúzták a saját első kocsijukat. Mások vagyunk, látod. Ki társként kezeli, ki eszközként, ki státuszszimbólumként...vkinek meg nincs is.
Te átélted már ugyanezt, vagyis érted mire gondolok? :)
Ha Te is társként kezeled a kocsidat, fejezd ki egy LIKE-al, vagy oszd meg a bejegyzést!
Ezt is olvasd el: Az eszeddel vagy a szíveddel?