Futás
Megbocsájtás és elengedés
Mikor a futás kontra levegővétel alkalmával elkezdtem a MEGBOCSÁJTÁS és az ELENGEDÉS szót kántálni, sok dolog történt. Volt időm észrevenni, hogy ezeknek a szavaknak is több jelentése van, minél mélyebbre tudsz menni, annál tisztábban látod és érzed, hogy mennyi féle értelmezéssel bír. Először Gabinak akartam megbocsájtani. Azért amit tett, vagy nem tett. Számtalan kép merült föl bennem, próbáltam megérteni a viselkedését, megbocsájtani, majd elengedni ezt a képet, tűzbe dobni, vízzel elmosni, vagy hagyni, hogy a szél magával vigye és a helyére jókedvet (!) tettem. Ilyenkor megcsap a megkönnyebbülés, felszabadulás érzése.
De aztán hamar ráébredtem, hogy a dolog nem csak ennyi. Ketten voltunk abban a kapcsolatban. Nem biztos, hogy mindenért csak ő volt a hibás, hisz leginkább nem rá haragudtam, hanem magamra, hogy nem láttam a szememtől. Nem vettem észre, hogy igazán mi is történik. Nem olvastam a jelekből, hanem csak vakon mentem a saját "látomásom" után. Nem a "jelen pillanatban" voltam, hanem valahol máshol. Egy olyan világban, amit szerettem volna kialakítani azzal a lánnyal, csak épp nem vettem észre, hogy ő nem ezt akarja. Így tehát nem is ő volt a hibás, hanem én, hogy mindezt nem vettem észre. Tehát mélyen legbelül, és itt a lényeg, nem rá haragudtam, hanem magamra! Az ember hajlamos csak azt észrevenni, hogy mit hibázott a másik. Ez a legkönnyebb. Nem mondom, hogy nem fontos tisztázni magadban, hogy mit vétettek ellened, de ez még nem minden. Ha azt is látod, hogy te milyen vagy, egy új élet kezdődik. ;) Minél jobban megismered magad, annál jobban tudod, hogy mit akarsz, így tudod azt az embert bevonzani magadnak, akire valójában vágysz. Ez persze nem csak a párkapcsolatokra igaz.
Dönts az érzéseid alapján
De visszatérve a tanulásra. Például az ELÉG szót arra használom, hogy csöndet teremtsek a fejemben. Ha a sok gondolat és kérdés már olyan hangos, hogy nem látom a fától az erdőt, egyszerűen azt mondom ELÉG! És csak az előttem lévő megoldásra váró feladatra kezdek koncentrálni. Néha egy mozdulatot is teszek, felemelem a jobb kezem és tenyérrel előre, akár egy rendőr megálljt parancsolok a sok zajnak a fejemben. (Megvan a majom, amelyik fapofával, felemelt kézzel le van fotózva? Alatta pedig egy felirat "Mindenki nyugodjon le a pi**ába" ??? Na, pont úgy!) Nagyon sokszor ugyanis észre sem vesszük, de egy pillanat alatt már nem is a megoldáson kattogunk, hanem valamelyik félelmünk elvonja a figyelmünket. Mondok egy banális példát. Elmenjek erre a meghallgatásra, vagy ne? Mondom, mi zajlik le ilyenkor a fejemben. Hát... el kéne menni, mert arra az időszakra, mikor a fent említett darabnak a bemutatója lesz, nincs munkám... az meg ugye kell, mert albérletben lakom, azt meg ugye fenn kell tartani... És ha nincs előadás, nincs bevétel, ha meg nincs bevétel, hogy fogok elmenni augusztusban arra a franciaországi siklóernyős túrára??? Repülni meg nagyon szeretek...
MI VAN??? Észre sem vettem, hogy egy másodperc alatt a pénztelenségtől való félelmem és a szabadságvágyam úgy lekötötte a figyelmem, hogy nem azon gondolkodtam, hogy vajon való-e nekem az a szerep, szeretném-e megcsinálni, ki a rendező, fejlődhetek-e ezzel a feladattal, hanem hülyeségekre.
Na, ilyenkor szoktam azt mondani, hogy ELÉG! Most elég csak azt eldöntenem, hogy én szeretném-e megcsinálni ezt a feladatot. Ha igen, akkor megvan a megoldás. El kell menni a meghallgatásra. És máris hoztam egy jó döntést.
Nagyon fontosnak tartom, bár sokáig nem így éltem az életem, hogy az érzéseim alapján döntsek. Különösen az ilyen dolgokban. Mert ha úgy cselekszem, arra hallgatok, amit érzek, hosszútávon mindig az hozza meg számomra a legjobbat.
De biztos vagyok abban, hogy ez nem csak az én privilégiumom. Ha az érzéseinkre hallgatunk, szerintem jobb döntéseket tudjuk hozni. :)
Oldalak
