Divatos barnaság - A napozás történelme

A napozás árnyoldala

Az 50-es években kialakulú turizmusnak és az európai gazdasági fejlődésnek hála egyre több lehetőség nyílt az utazásra is. Sokan saját autóval vágtak neki a hosszú útnak, hogy Dél-Európában tölthessék a szabadságukat. A barnaság ekkor már a jólét és a szabadság első számú szimbóluma volt. A bőrápolási szakemberek azonban gyorsan rádöbbentek, hogy a napsugárzásnak negatív hatásai is vannak. A kutatók nemzetközi szinten is elismert tanulmányokba kezdtek és a napvédelemmel kapcsolatos kutatások úttörőivé váltak. A védelem mértékegysége, vagyis a készítmény fényvédő faktor száma 1978 óta található meg a napozással kapcsolatós termékeken. A nyolcvanas évek végére már fizikai szűrőket adtak a napozótermékekhez, hogy biztonságosabbá tegyék a napon töltött időt.

A “bronzkor” vége

A 80-as évekig a napbarnította bőr igen divatos volt. Ez volt az az évtized, amikor a napozóágyak megjelentek Európa főutcáin és amikor a bőrgyógyászok kiadták az első figyelmeztetéseket a tanorexiával (napozásfüggőség) kapcsolatban. A napozás ellentábora azonban lassan gyarapodott a napimádók árnyékában.

A 80-as évek folyamán egyre több tudás halmozódott fel a napsugárzás bőrre gyakorolt hatásaival kapcsolatban, és a korai kilencvenes évekre az UV-A sugarakat már a bőr legnagyobb ellenségei között említették. A klímakutatások eredménye, mely szerint az ózonlyuk egyre nagyobb, újabb vészjelzés volt, felhívta a figyelmet a napozás káros hatásaira, illetve a napvédelem fontosságára.

Egyszerűen használható termékek

A rohanó világban megnött a kereslet az egyszerűen és gyorsan használható termékek, az öregedésgátló összetevőkben gazdag krémek iránt. A gyorsan beszívódó átlátszó spray-k igen kedveltek lett azok körében, akik egyébként nem szeretik a krémeket. Annak ellenére, hogy mára már tisztában vagyunk a túlzott napozás következményeivel, talán mindannyian szeretünk napfürdőzni.

Fotók: fanpop.com, pinterest.com