Neked az életed, neki egy fejezet az életében
Szerelem?!
Ha szerelmesek vagyunk, nehezen viseljük a szeretett lény hiányát, távollétét, és minden pillanatban rá gondolunk, úgymond megmérgezi elménket. Ha nem vagyunk szerelmesek, akkor rögeszmésen kutatjuk azt. Ha éppen szerelmesek vagyunk, de szerelmünk elhagyott, akkor képesek vagyunk bármit megtenni azért, hogy ismét egy párt alkothassunk. Egyszóval, aki tapasztalta a szerelmet élete során, nem tud nélküle élni.
Minden álom véget ér...
Megismersz egy férfit. Minden vele töltött perc egyre kezd kibontakoztatni egy új érzést. Úgy érzed, mintha ezer éve ismernéd, nincsen kínos csend, sokat nevettek együtt, izgalmas és tartalmas beszélgetések, programok - egyszerűen szinte tökéletes minden. Aztán, ahogyan az lenni szokott beleszeretsz. Mikor az ember szerelmes, olyan dolgokat lát meg, amelyeket csak a szerelem mutathat meg, ám olyan dolgok mellett képes elmenni, ami mindenki számára egyértelmű. Sokszor nem vesszük észre, ha hazudnak nekünk, vagy megcsalnak minket, mert még csak nem is feltételez az ember ilyesmit arról, akinek tálcán nyújtotta át a szívét, s azzal együtt a bizalmát, hűségét, szerelmét és türelmét.
De mégis, hogyan lehet, hogy csalódunk? Kibe szeretünk bele? Mert nem abba az emberbe, aki majd a végén ott áll, és csak annyit tud mondani, hogy sajnálom. Egyáltalán, ha mond ilyet. Hogyan tűnhet el a szerelem a kapcsolatokból, úgy, mintha ott sem lett volna? Két ember, aki egymásnak a világot jelentette, a szerelem elmúltával csupán két idegenné válik, kiknek sorsuk egy rövid ideig azonos úton haladt, ám mégse egy irányba.
Önző szerelem
Valójában a szerelmet nem lehet szavakba önteni. Próbálkozni lehet, de az érzéseinket sosem tudjuk úgy átadni a másiknak, hogy pontosan tudja, mi zajlik bennünk. A szeretlek csupán egy szó. Van, hogy őszinte, van, hogy hazug, van, hogy célratörő...
A szerelemben sosem árt óvatosnak lenni, mert valójában a szerelem egy önző érzés. Ha elhagynak bennünket, bármit megtennénk az újrakezdésért. Miért? Mert az ember természetéből adódóan önző lény, és küzd a maga boldogságáért, ami nem baj, hiszen ilyenek vagyunk.
Szeretni és szeretve lenni szeretnénk. A lényeg, hogy harcolunk, hogy visszakapjuk azt, amitől megfosztottak minket, mégha a szerelmünk szerelme már nem is a miénk. Idővel persze rájövünk, hogy az, aki el tudott menni okkal nincs benne a jelenünkben és jövőnkben, de akkor minden homályos és értelmetlen. Keressük a kérdésekre a választ, amire talán sosem kapunk kielégítő feleletet.
Sajnos előfordul az is, hogy a dolgok nem múlnak el egyszerűen. Nem jön el a nap, mikor nem miatta kelsz fel, de mégis ki kell nyitnod a szemed. Gyakran az, aki elhagyott nem is tudja, hogy nemcsak a szívedet, de vele együtt a vágyaidat, álmaidat, céljaidat is elragadta. Neki csak egy kósza szerelem volt, de neked a mindent elsöprő.
Oldalak
