Pénteken végre találkoztunk Michael Madsennel, aki egy hónap után jött haza egy római forgatásról. Leültünk és megbeszéltük a további teendőket, részletesen végigmentünk az elképzeléseinken, egyeztettünk, kalkuláltunk, spekuláltunk, kitaláltuk a tutit. Nagyon jó fej volt, megint csodálkozva kérdezte, hogyan van ennyi ötletem, hogyan nem fogy el, miután kapott néhány újabb ruhát ajándékba, amitől újfent elállt a lélegzete. Megölelt, megcsókolt és megköszönte. Mi is köszönjük neki a lehetőséget, együtt megyünk előre.
Femcafe Herczeg goes to Hollywood blog
Egy otthoni kedves barátom ajánlására találkoztam egy itteni magyar sráccal, akivel azonnal meg is találtuk a közös hangot, jó volt a tipp.
Így megy ez: networking. Nem sokat kellett várni az első közös megmozdulásunkra sem, felajánlását követően kattintottunk néhányat itt az igazi amerikai miliőben, a Sunset Blvd-on, hogy legyen valami hasznos, érdemi, haladó, amivel az időnket töltjük, nem tudjuk magunkat meghazudtolni. Rettenetesen élveztük ezt a spontán, ad hoc, csodás egy órát, és az eredmény se maradt el.
Ettől szép! Köszi Tommy Jé!!!
Ma a Downtown-ban jártunk újra, a 9th utcát vettük elő, ahol sorjáznak, mit sorjáznak, egyenesen burjánzanak a komolyabbnál komolytalanabb show room-ok. 10-12 emeleten, emeletenként 6-8 kisebb, nagyobb show room tele az összes létező divat brand portékáival, mi szem-szájnak ingere. Olyan loftok vannak itt, aminek ablakaiból kitekintve az egész város tündöklő napfényben virít, hogy káprázik az ember szeme. Na itt próbálunk mi is kápráztatni...
Ma a Melrose Avenue következett a sorban divatügyi feltérképezésileg. Hát itt is van minden, mint a búcsúban. Legolcsóbb kínaitól és töröktől kezdve egészen Helmut Lang vagy Marc Jacobs boltjáig, tény, hogy lejártuk a lábunkat kb. térdig, míg végig mentünk rajta oda-vissza. Rengeteg egyedi, saját tervezésű, extravagáns cucc, számunkra tök ismeretlen divatipari és designer cég a leggagyibbtól a szuper trendiig. De ami a legmeglepőbb, hogy a "for lease" feliratból van a legtöbb, itt sem fenékig tejfel minden. Bár itt nem divat, mégis néhányan panaszkodtak is a kereskedők közül, hogy nincs lé, recesszió van. ??? Találtam üzletet, ahol 10-20 éves, avítt, elfekvő készlet halmozódott hegyekben, lövésem nincs, ki fogja ezt megvenni és hogy miért, csak azt, hogy mennyiért.
Szóval ide kéne valahogy beékelődni, lehetőleg a sor másik végére...
Folyamatos jelenlétre van szükség, nappal a boltokat, üzleteket, show room-okat járjuk, éjszaka a nevezetesebb szórakozóhelyeket. Sose lehet tudni, kibe, hol, miként bukkansz bele. Itt a legfontosabb a kapcsolati tőke, a networking, folyamatosan ezzel kell foglalkozni, ezt építeni, mert egy jó kapcsolat, egy jó flash fényévekre vihet előre, sok-sok felesleges tévutat mellőzhet és megelőzhet. A Rainbow vagy a Whiskey a Go Go a Sunset Strip-en pl. Slash és Lemmy törzshelye, ha bármelyikőjük mondja egy cuccomra, hogy "Cool man" és lövünk egy fotót, az rögtön több száz ezer vagy millió emberhez kerülhet el. Így is sokan kértek tőlünk közös fotót, mindenki, aki meglátott minket, azonnal elismerően bólintott, és beállt mellénk egy fotóra, melyet rögtön büszkén posztolt a facebook-on. Ez nekünk is kellő energiát és visszacsatolást ad, jobban megyünk előre tőle. Itt ez a természetes reakció: megdicsérnek, mosolyognak, elismernek, ismerkednek, jófejkednek és fotóznak, teljesen alap! Jó érzés. Megéri. Haladunk.
Aztán egy héttel később, tegnap mégis csak meglátogattuk azt a bizonyos Bungallow-t. Nem csalódtunk. Ez egy vagy több nappalinak, de leginkább egy egész apartmannak berendezett szórakozóhely, kvázi mint ha otthon lennél, vagy inkább egy hatalmas házibuliban konyhában, nappaliban, kertben egyaránt. Szép, kulturált, fancy, igényes kikapcsolódási lehetőség minden korosztálynak, társadalmi osztálynak. Apropó, társadalmi osztályok, ha már. A legnagyobb különbség az itteni és otthoni szórakozás és emberek között, hogy itt senki nem akar többnek látszani, mint ami és aki valójában. Nem támasztják a pultot a kurvásra kikerázott, magassarkús csajok nagyon szomorú és flegma, unott arccal, hanem vidámak, mosolyognak, köszönnek(!!!) a fiatalok, megkérdezik, hogy vagy. Remekül, köszi! Nem a vadászó, fürkésző, sasoló tekintetek szorítanak és feszélyeznek minden felől, hanem a kedves pillantások, mosolyok, felszabadult beszélgetések öveznek. Nem érzem azt, hogy a pénzemre, kocsimra vagy a hírnevemre pályáznak (bár igazából ezekre mire fel is...? ), hanem egyszerűen csak kikapcsolódni, szórakozni jönnek ide az emberek. Nincsenek kigyúrt, kopasz, vérben forgó szemű barmok, helyette jól szituált, kulturáltan felöltözött, normális emberek társalognak nevetve, könnyeden. Egyszóval nem olyan műanyag és elcseszett kiábrándító ez az egész, mint az otthoni emlékeimben. Itt jól éreztem magam, örülök az élmények, tiszta volt az ügy, könnyű, lightos és vidám. Jaaa, és nem bömbölt bele ezerrel a zarcomba a "zene", hogy szétrobbanjon tőle a fejem. Van Halen meg James Brown is szólt, megáll az ész, lám-lám erre is lehet szórakozni... Ez volt a legszebb az egészben!
Megkezdődött a sáskajárás a Herczeg Fashion Mansion-ben, kinyílt s bazár, szabad a vásár!!!
Az egy dolog, hogy miután a társam az én tudtommal (de a bank tudtán kívül, ez tehát akár én is lehettem) vásárolt a kártyámról Magyarországon (nem túl nagy összegért), azonnal letiltották a kártyámat, mert "gyanús" volt a tranzakció. Valószínűleg be kellett volna jelentenem. Mit???? Kb. 2 napnyi telefonálás után tudtam újra aktiváltatni sok ezer forintos költséggel. Végül már Édesanyám lábméretét is bediktáltam apám hobbiján kívül, de így se volt hajlandó a kisasszony aktiválni, pedig minden adat stimmelt, PIN kód, minden.
