Vajon miért tűnik mindig rövidebbnek a hazaút, mint az odaút?
Egy másik szempont: az izgalom
Chen és tudóstársai előrukkoltak egy másik magyarázatkísérlettel is. Az úgynevezett várakozási számadás elmélete szerint ha például nyaralni indulunk, rendszerint izgatottabbak vagyunk, mint a hazaút során. A szakemberek szerint a várakozás fokozza az izgalmainkat és egyúttal arra ösztönöz minket, hogy utunk során sokkal precízebben és aprólékosabban megvizsgáljunk, szemügyre vegyünk mindet - például az útmenti fákat, a szembejövő autós-, vagy épp a járdán hömpölygő gyalogosforgalmat, ez pedig az idő lelassulásához vezet.
A kutatók szerint ehhez hasonlatos élmény, amikor valaki balesetet szenved. Az izgalom, a stressz, a megemelkedett adrenalinszint hatására ekkor is lelassul az idő. Az az érzet keríti hatalmába a balesetet szenvedett embert, hogy minden pillanatnak különös, korábban sosem tapasztalt súlya van, hogy minden nanomásodperc számít.
Chen és kollégái azt is hozzáteszik, hogy egy hasonló szituáció akár a visszaút-effektus megfordulását is eredményezheti. Ha kényelmes, megszokott tempónkban megérkeztünk egy üzletbe és ott telefonhívást kapunk, miszerint egy közeli rokonunk balesetet szenvedett, akkor a helyszínig tartó út értelemszerűen hosszabbnak fog tűnni, mint az, amit előzőleg a boltig megtett - szintúgy az izgalom miatt.