Pihenj télen is akár a mesékben, mézeskalács házikókban!
Nemrég végre megszabadultunk a város poros levegőjétől és belesimultunk a vidéki élet nyugalmába. A hétvégét egy igazán természetközeli helyen, a Göcsej kicsiny szőlőhegyén, a Patóhegyi Borházfaluban töltöttük. (x)
Zalai dombok között a nyugalom szigete
Az ősz már megfestette a fák lombkoronáját, piros- sárga-zöld ruhában pompáznak az erdők, a szőlőtőkék ráncos levelei megadták magukat az esti fagyoknak. Ahogy végigszáguldunk az M7-esen, ősz vége fele már kevesen sietnek a Balatonra, hogy hirtelen északnak fordulva érjék el a kis zalai falut, Petrikeresztúrt.
„Szép a Göcsej, hepe-hupás földje,
Drága annak minden kicsi göröngye”
A falutól 2 km-re kanyarodik fel az út a Patóhegyre, ahol hat hangulatos apartmanházzá alakított egykori borospince és meleg fogadtatás várt minket, a hamuban sült pogácsa helyett ezúttal vörös és fehér házi borral kedveskednek a gazdák. Szállásunk a szerelem színébe öltöztetett Udvarház, ami közvetlenül a Macskásház és az Almafás ház után következik a szőlőhegyen.
Tiszta romantika
A rusztikus apartmanházban a pirosé a főszerep, két hálóval, nagy előtérrel, két cserépkályhával és egy hidromasszázs kabinnal felszerelve. A piros a bútorokon, a berendezési tárgyakon, a csempén, a konyhai eszközökön, még az ágyneműn és a függönyökön is visszaköszön, kellemes összhangot és meghittséget teremtve az egykori présházban.
Valamennyi helyiségben aprólékosan odafigyeltek minden részletre, a jól felszerelt konyhában a kiskanáltól kezdve a tisztítószerig minden megtalálható, a csinos és makulátlanul tiszta fürdőszoba is a luxus érzését kelti a vendégekben. A hálószobákat a kellemes faborítás és a fenyőfabútorok meleggé és barátságossá teszik, a tekintélyes méretű ágyban pedig mindenkire édes álom köszönt. Ahogy az éjszaka leszáll, a cserépkályhákban ropogó tűzből csak úgy árad a meleg, amit egészen reggelig tartanak falak.
Hamisítatlan gasztronómiai élmények
A stressz levezetésének egyik nagyszerű módja, hogy elmerülünk a vidéki élet rejtelmeiben. Az egyik este házigazdáink szalonnasütést szerveztek a vendégeknek a hátsó kertben felállított nyári konyhában, melynek hagyományos módon megépített kemencéjében sütni, főzni és füstölni is lehet. Már idejét sem tudom, mikor sütöttem utoljára szalonnát, egyáltalán mikor mertem utoljára ilyen zsíros készítményt megenni…
Mivel azonban még emlékeztem a füstölt-sült szalonna jellegzetes zamatára, nehéz lett volna ellenállni ennek a finomságnak a lobogó tábortűz, az asztalra készített lilahagyma, zöldpaprika, paradicsom és puha kenyér társaságában. A kemence főzőlapján pedig forrt a bor, így gondolkodásnak helye nem sok volt. Csak később vettem észre, hogy az udvaron egy kis mesterséges tavat is építettek a háziak, amely a még mindig zöldellő vízinövények miatt már nem is tűnt olyan mesterségesnek. A nyári konyha mögött pedig hosszúra nyúlt rét visz le az erdőkig, ahonnan egészen a grillteraszig felszűrődött az erdei élet hangja.
Friss levegő és nyugalom
Másnap túrázhattunk is volna a környék meseszép erdőiben aranyló leveleket vagy gombát gyűjtve, itt vezet ugyanis az országos kéktúra útvonal, amely gyalogosan és kerékpárral is bejárható, de mi inkább városlátogatásra indultunk. Felfedeztük és bejártuk Zalaegerszeg látnivalóit.
Este falusi traktára készülődtek a háziak, míg mi a városban múlattuk az időt, a kemence egész nap dolgozott, mire pedig megérkeztünk, már odabenn sistergett a fűszeres oldalas, a tejfeles-kapros kenyérlángos, a ropogós házi rétes, diós, almás-mákos, túrós. Előkerült a házi bor is, ezúttal egy patóhegyi fehér delevári, a kertben szedett gombától pedig csak úgy illatozott a tűzhelyen rotyogó gombaszósz. Egy nagy tálban házi csalamádé, minden együtt ízletes csendélet.
Kedélyes beszélgetés bontakozott ki az asztal körül, - a finom ételek és a jó házi bor persze megoldják az ember nyelvét, - még az esti hűs levegő sem zavarta be az embereket a házba. Azt is megtudtuk, hogy nemrég még szarvasbőgés verte fel itt a csendet, nyáron pedig békák énekétől hangos a kert. A helyiséget egyébként télen zárttá teszik, hogy fűthető legyen, így még a csikorgó hidegben, hóesés közben is élvezhetjük a duruzsoló kemence és a végeláthatatlan havas táj nyújtotta örömöket.