Ismeretterjesztés a múltban: messziről jött népcsoportok tagjait mutogatták az Állatkertben

A budapesti állatkert 1866-ban nyitotta meg a kapuit. 1873-ban új igazgató került az Állatkert élére. Serák Károly hamar átlátta, hogy a kert bevételeit csak úgy tudja növelni, ha a klasszikus állatkerti funkciók, vagyis az állatok- és növények bemutatása mellett egyre több egyéb, nem annyira állatkerti jellegű, viszont tömegeket vonzó, népcsalogató látványosságra lesz szüksége. Cikkünkben ezeket mutatjuk be.

Néprajzi mutatványok

A tizenkilencedik század végén, amikor még nem voltak ismeretterjesztő magazinok és dokumentumfilmek, az egyszerű emberek nem sokat tudtak arról, mi zajlik a hazájuktól távoli vidékeken. Az Állatkert azonban néprajzi bemutatók rendezésével magára vállalta a feladatot, hogy bemutassa a messzi tájak népeit. Bár mai szemmel talán furcsának tűnhet, sőt, még visszatetszést is kelthet, hogy állatkertekben embereket mutogattak, tudni kell azonban, hogy ezekre a bemutatókra még véletlenül sem az állatok szomszédságában, ketrecekben került sor, és egyetlen céljuk valóban az ismeretterjesztés volt a kor szellemének megfelelően.

Az első nagyobb néprajzi bemutató, amelyet a budapesti közönség láthatott, 1878-ban lépett fel az Állatkertben. Egy núbiai karaván érkezett, amely előzőleg már Londonban, Párizsban és Bécsben is nagy sikert aratott, és nemcsak núbiai emberekből, hanem nagyon sokféle állatból is állt. Például elefántokból, tevékből, struccokból, majmokból, madarakból, sőt, még egy víziló is volt velük. A núbiai karavánt az elkövetkező években további néprajzi bemutatók követték, így az Állatkert látogatói több más vidék lakóival, szingalézekkel, sziúkkal, szamojédekkel, lappokkal és beduinokkal is megismerkedhettek. A legnagyobb sikere azonban az 1895 húsvétján Budapesten járt sziú indiánoknak volt.

Még nincs vége, lapozz a folytatásért!

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei