27 év után derülhet fény Európa legnagyobb tengeri tragédiájának titkára

A közel 900 halálos áldozattal járó kompkatasztrófa okait még 27 évvel a hajó elsüllyedése után is kutatják.

Az Estonia komphajó elsüllyedése

1993. február 1-jén indult el a Tallinn-Stockholm kompjárat, a két város közötti egyéjszakás távot járta oda-vissza az Estonia nevű hajó, ami 1994. szeptember 28-án elsüllyedt a Balti-tengeren, 852 áldozatot követelve. Az éjjeli katasztrófa halottjainak száma azért is olyan megrázó, mert a 2000 személyes fedélzeten 989 ember tartózkodott, vagyis alig több mint 130 fő élte túl a szerencsétlenséget. Ez volt Európa legnagyobb tengeri tragédiája békeidőben.

A hivatalos verzió szerint a viharos tengeren erős szél és 6-10 méteres hullámok voltak, az Estonia pedig teljes sebességgel haladt. A nyílt vizen a hajó orrkapu zárja eltörött az erős hullámok ütéseitől, és a kapu levált a hajóról. Ez szabaddá tette a felhajtórámpát – amit a leváló orr-rész is megrongált – az erős hullámzás számára. A víz betört a rakodótérbe az autók közé, ami destabilizálta a hajót. Az ezután következő események eredményeképpen a hajó elsüllyedt.

Amikor a hajó 30-40 fokban jobbra dőlt, gyakorlatilag már lehetetlen volt a hajóban közlekedni (az ajtók és folyosók halálos vermekké váltak, mivel a vízszint már nem volt vízszint többé). Azok, akik később megmenekültek, eddigre már a kinti fedélzeten tartózkodtak, vagy pedig a kinti fedélzetre vezető ajtók közelében másztak. A tömeg, a pánik, illetve a falakon és lépcsőkorlátokon való mászás szükségessége miatt csak az erősebbek, a higgadtabbak (valamint a szerencsésebbek) voltak képesek ekkor már a külső fedélzetre kijutni. Ráadásul sokan ittasak is voltak, és olyanok is akadtak, akik ekkor még nem ébredtek fel a dőlésre vagy pedig a helyzet veszélyességét meg nem értve társalogtak a kabinjaikban. A menekülők közül sokan a mászástól kifáradva, illetve a magasról leesés miatt eszméletlenül feküdtek vagy vérezve, sérülten ültek, és várták, hogy történjen valami.

A segélykérések leadása után az Estonia 90 fokos dőlésszögben lebegett a vízen. A túlélők a hajó végül majdnem átfordulva – a tengelye körül 135 fokot leírva – süllyedt el, orral az égnek, kb. 45 fokos dőlésszögben. A hajóból jövő hangokból ítélve, ekkor az Estonia belsejében még voltak, akik éltek, bár a tengerben lévők a hajón kívül semmit sem láttak a sötétben. Pár perccel a hangok elhallgattak, és teljes csend lett. Az Estonia hajnali 01:46-kor tünt el a finn partiőrség radarjáról, 01:48-kor még egy pillanatra előbukkant, majd véglegesen eltűnt.

Nem sokkal a hidegháború vége után sok összeesküvés elmélet szárnyra kapott, ezekből mutatunk be párat a következő oldalon. Lapozz!