„Nemrég mentem nyugdíjba, amiről azt gondoltam, hogy nagyon jó lesz, hogy sokat találkozhatok végre az unokáimmal és a gyerekeimmel. A legkisebb unokám megszületett és bejött a karantén. Lehet ezt tagadni, de számomra ez egy kis depresszióval járt, hiszen nem láthattam a szeretteimet, és bezárva éltünk a lakásban. Az ember úgy próbálja a szomorúságot legyőzni, hogy olyanokat eszik, amiről azt gondolja, hogy egy kis boldogsághormont termelnek: süti, túrórudi, finom házias ételek. Nagyon szeretünk a férjemmel főzni... Nemrég aztán ráálltam a mérlegre és megdöbbenve vettem észre, hogy 83 kiló lettem. A legnagyobb gyerekem születése előtt sem voltam ennyi” – mesélte Márta néni.
Fotó: Facebook/ BEST Magazin
„Nemrég mentem nyugdíjba, amiről azt gondoltam, hogy nagyon jó lesz, hogy sokat találkozhatok végre az unokáimmal és a gyerekeimmel. A legkisebb unokám megszületett és bejött a karantén. Lehet ezt tagadni, de számomra ez egy kis depresszióval járt, hiszen nem láthattam a szeretteimet, és bezárva éltünk a lakásban. Az ember úgy próbálja a szomorúságot legyőzni, hogy olyanokat eszik, amiről azt gondolja, hogy egy kis boldogsághormont termelnek: süti, túrórudi, finom házias ételek. Nagyon szeretünk a férjemmel főzni... Nemrég aztán ráálltam a mérlegre és megdöbbenve vettem észre, hogy 83 kiló lettem. A legnagyobb gyerekem születése előtt sem voltam ennyi” – mesélte Márta néni.