Vass Virág: "Fülig szerelmes vagyok!"
Vass Virág igazán szép karriert tudhat magáénak, hiszen mind újságíróként, mind pedig főszerkesztőként elismerést vívott ki a szakmában. Jelenleg azonban a könyvírásra összpontosít, a napokban jelent meg negyedik regénye.
Legújabb könyved Moszkvában játszódik. Mi inspirálta a regény helyszínének kiválasztását?
Virág: Eddigi regényeim közös bölcsője egy párizsi felhőkarcoló, az Elle magazin nemzetközi kiadója, ahol nyolc éven át dolgozhattam együtt a világ negyvennégy országából összesereglett kitűnő szakemberekkel, újságírókkal. Az volt a munkamódszerünk, hogy fiktív lapszámokat szerkesztettünk együtt, ami nem csupán szakmailag volt izgalmas, hanem remekül modellezte, hogy különböző kultúrákban mire rezonálnak a nők, milyen kérdések foglalkoztatják őket és milyen válaszokat találnak azokra. Nagyon erős, intenzív élmény volt számomra megtapasztalni, hányféleképpen lehet ma nőként mozogni a világban. A személyes benyomáson túl, például hogy a francia vagy indiai vagy éppen a szláv nő, mennyire különbözik a saját mítoszától, érdekes volt a szociológiai kutatásokkal is szembesülni. Az orosz nőt hiába érték hasonló hatások, mint bennünket, hiába szocializálódtak hasonlóan az elmúlt évtizedekben, nagyon sok dologban különböznek tőlünk magyaroktól. Például még mindig a huszonéveik legelején házasodnak, hiányzik az életükből a nálunk már általánossá vált független fiatal felnőttkor, még nagyobb számban válnak mint mi magyarok, jobban követik a tradicionális férfi-nő szereposztást, mégis a kutatások szerint sokkal kevésbé hajlamosak arra, hogy a kapcsolataikon keresztül definiálják magukat, ami ránk magyar nőkre igencsak jellemző. Úgy éreztem érdemes ennek utána járni, és összevetni egy mai magyar és orosz női sorsot. Moszkva pedig sok szempontból amúgy is Európa egyik legizgalmasabb városa.
Regényeid középpontjában a női lélek és a férfi-nő kapcsolat áll. Gondolom személyes indíttatású ennek a témának a boncolgatása .
Virág: Az egész világirodalom középpontjában a férfi-nő, illetve általában véve az emberi kapcsolatok boncolgatása áll. Mindenfajta alkotómunka lényege, hogy az életet modellezze, értelmezze, ha nagyon szubjektív eszköztárral is, a maga módján élni segítsen.
A regényekhez milyen mértékben merítesz újságíró tapasztalataidból?
Virág: Megadatott, hogy éveken át egy intézményesült magyar női lap, a Nők Lapja majd a legnagyobb példányszámban eladott nemzetközi magazinmárka főszerkesztő-helyettese illetve főszerkesztője legyek. Sűrű, szép évek voltak, készíthettem hajléktalanokkal riportot a pesti aluljárókban és végigmentem a Golden Globe-on a vörös szőnyegen. Hihetetlen ajándék ez az élettől, fantasztikus útravaló az a sok élethelyzet, karakter, sors, amivel újságíróként szembesültem. Valószínűleg az egész pályámat meghatározza majd.
Szép karriert futottál be újságíróként, főszerkesztőként. Nem hiányzik az a fajta pörgés?
Virág: Az alkatomból kiindulva inkább az a meglepő, hogy több mint húsz éven át ilyen pörgős szakmában éltem. Egy pályázat nyerteseként nagyon korán, tizenévesen csöppentem a média világába. Nem a nyüzsgés, hanem az írás vonzott. Nem jártam partikra, fogadásokra, csak ha feltétlenül muszáj volt. Egyébként az írói munkának is van egy zsezsgős időszaka, hónapokon át dolgozol magadban, majd a könyv megjelenése körül heteken át egyik interjúról, olvasótalálkozóról, dedikálásról a másikra rohansz. Nemcsak megírni, eladni is kell a könyvet. Utána azonban megint visszavonulhatsz a barlangodba.
Nehéz döntés volt, hogy az újságírói karriered helyett a regényírást válaszd?
Virág: Régen vártam már hasonló lehetőségre csak nem tudtam mikor és merre induljak. Amikor újságírói munkámat figyelve az Ulpius-ház kiadó megkeresett egy szerződéssel nem sokat gondolkodtam. Nagyon szeretek írni, főszerkesztőként viszont a napi teendők egyre nagyobb részét tették ki a menedzsment feladatok. Amit a női újságírás műfajában meg lehetett tanulni, azt jó mesterektől, erős személyiségektől megtanulhattam. Most ismét kezdő lehetek egy új területen és ezt nagyon élvezem. Ugyanakkor valamiféle folytonosságként élem meg, ugyanazt a hangot, stílust és metodikát viszem tovább könyvszerzőként is, mint újságíróként. Úgy érzem, az én utam továbbra is az, hogy akárcsak az Elle-nél és a Nők Lapjánál a minőséget képviseljem egy populáris műfajban. Szerintem a szórakoztató műfaj kiválóan alkalmas arra, hogy kérdéseket vess fel, mert szórakoztató üzemmódban az emberek nyitottabbak, ösztönösebben reagálnak.
Oldalak
Hasonló cikkek
