Háborús magatartás miatt ítélték börtönre: karrierje csúcspontján menekült el hazájából a magyar színésznő

Szeleczky Zita az 1940-es évek első felének egyik legkedveltebb magyar filmsztárja volt, mégis emigrációba kényszerítették a második világháború után.

A rendszer megpróbálta ellehetetleníteni

Szelecky Zita 1915. április 20-án látta meg a napvilágot: hithű, református nemesi család gyermeke volt, szüleinek a Borsod vármegyei Nekézsenyben volt kisebb földbirtokuk. Eleinte tornásznak készült, aztán mégis a színi pálya mellett döntött: 1937-ben végzett a Magyar Királyi Színiakadémián, de már 1936-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjasa volt, diplomájának kézhezvétele után pedig rendes tag lett. A rendkívül vonzó fiatal nő természetes játékával igen hamar meghódította nem csak a közönséget, hanem a szakmát is, a harmincas évek végétől 1944-ig színpadnak és filmnek nem volt nála ünnepeltebb csillaga. Saját rajongói klubja volt, a hivatalos színházi körök pedig 1939-ben Farkas-Ratkó-díjjal tüntették ki. Nevét huszonnégy magyar film főszereplőjeként jegyzik, számos színdarabban bizonyította be tehetségét, a világháború után mégis emigrálnia kellett: részletek a galériában!

A Nemzeti színpadán emlékezetes alakításai voltak, ám minden sztárolás és kényeztetés ellenére 1942-ben úgy összeveszett Németh Antallal, a színház direktorával, hogy mérgében faképnél hagyta a teátrumot. Másfél éven keresztül játszotta Mária Főhadnagyot az Operettszínházban, aztán Németh távozása után visszatért a Blaha Lujza térre. Magyarországon utoljára 1944. december 3-án lépett színpadra Gárdonyi Géza Annuska című színművének címszerepében.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Wikipédia