A világégés végóráiban is háborúpárti maradt: szélsőjobboldali nézetei miatt kellett elmenekülnie az országból a legszebb magyar színésznőnek

A harmincas-negyvenes évek fordulójának egyik legkeresettebb és legmegbecsültebb magyar színésznője volt, de csillaga csak pár évig ragyoghatott: a második világháború kettétörte Szeleczky Zita ígéretes művészi karrierjét.
Még a Velencei Filmfesztiválon is elismerték filmszínészi képességeit
1915. április 20-án volt száznyolc esztendeje, hogy Budapesten a világra jött Szeleczky Zita (1919-1999), a harmincas-negyvenes évek ünnepelt magyar színésznője, akinek ígéretes karrierjét a második világháború törte derékba. Szeleczky nagyszerű tornász volt, eredetileg a Testnevelési Főiskolára akart felvételizni, de aztán mégis a színészi pálya mellett kötelezte el magát. 1937-ben végzett a Magyar Királyi Színiakadémián Ódry Árpád tanítványaként. Már végzős hallgatóként a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett, és a filmesek is korán felfedezték természetessége, lehengerlő bája és kivételes talentuma miatt. 1936 és 1944 között több mint húsz magyar filmben szerepelt - az Egy éjszaka Erdélyben című alkotásban nyújtott alakításáért 1941-ben, a Velencei Filmfesztiválon is díjat kapott. A Nemzetiben Shakespeare Rómeó és Júliájában, Vörösmarty Csongor és Tündéjében, valamint Ibsen Peer Gyntjében is színpadra lépett, méghozzá szép sikerrel, de aztán összeveszett az intézmény akkori igazgazójával, dr. Németh Antallal, és egy időre a Madách Színház tagja lett. Németh távozása után, 1944-ben visszatért a Nemzetibe. Karrierje torzó maradt: a világégés elsöpörte a régi nagy sikereket, Szeleczky Zitának pedig menekülnie kellett az országból.
Pedig fényesen indult Mányai Zsuzsa művészi karrierje: neves színészek gyermekeként hamar megtalálta a számítását a világot jelentő deszkákon. Aztán mégis jött a szomorú zuhanórepülés, és végül már nem lehetett megállítani a lejtőn a közönség nagy kedvencét, aki 1999 januárjában önkezével vetett véget életének.





























