Rettenetes családi titkokat rejt Móricz Zsigmond legendás regénye, az Árvácska
Családi tragédiák
Móricz Zsigmond már közel hatvan éves volt, mikor a folyóparton rátalált az öngyilkosságra készülő Erzsikére, akivel azonnal szerelemre is lobbant. Talán kapóra is jött neki a fiatal, új múzsa, mivel az egykor lángolva imádott második felesége, Simonyi Mária iránti érzései már megkoptak, és többet gondolt a válásra, mint az örök hűségre. Mondjuk első házassága sem volt éppen példaértékű: Holics Eugéniát, azaz Jankát, három gyermekének édesanyját, húsz év után hagyta el, aki annyira belebetegedett a szakításba, hogy önkezével vetett véget az életének.
A válások után Móricz minden különösebb etikai aggály nélkül meghódította a nála harminchét évvel fiatalabb Erzsébetet, Csibét, aki nem sokkal találkozásuk után teherbe is esett. A fiatal lány 1935-ben világra hozta az íróval állítólagos közös gyermekét, Imrét. Bár egyes források szerint a fiúgyermek már korábban, két- három évvel találkozásuk előtt megszületett, Imre mindig is (nagy)apjaként tekintett az íróra. A helyzet azonban korántsem volt egyszerű a harmincas évek Magyarországán: Móriczot Erzsébet haláláig Apukának hívta, fia pedig értelemszerűen nagypapaként kezelte valódi édesapját, aki később örökbe fogadta. Bár a szavak apa- lánya kapcsolatról árulkodtak, Móricz nem tekintett lányaként Csibére: naplójában szerelmének nevezte, és viszonyukat részletesen dokumentálta is. A romantikus vallomások mellett Móricz a lány pokoli sorsáról nagyjából ezerötszáz oldalnyi jegyzetet, huszonnyolc novellát és egy kisregényt - az Árvácskát - is írt.