Elhunyt Perczel Anna építész, a budapesti épületek megmentője
Az ÓVÁS! Egyesület alapítója 78 éves korában távozott az élők sorából. Munkássága nélkül ma egészen más látványt nyújtana Budapest belvárosa. Az urbanistát a Zsidónegyed megmentőjének is nevezték.
Fővárosunk értékes városrészeiért küzdött
78 esztendős korában elhunyt Perczel Anna építész, az ÓVÁS! Egyesület alapítója. Az Egyesület így búcsúzik a legendás szakembertől:
Június 14-én kaptuk a szomorú hírt, hogy reggel elhunyt Perczel Anna építész-várostervező, az idén 17 éves ÓVÁS! Egyesület egyik alapítója. Számtalan írásában és könyvében, interjúkban és beszédekben szólalt meg az erzsébetvárosi történelmi zsidónegyed védett épületeiért, a Józsefváros és Kőbánya értékes városrészeiért, amik a buldózeres városrehabilitáció és a nagykoalíciós politikai harácsolás miatt végveszélybe kerültek.
Anna aktívan részt vett a rendszerváltás előtti ellenzéki mozgalmakban, többek között a Bős-nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tiltakozásként indult Duna-körben is. Nemzetközileg is elismert szaktekintély volt, akihez rendszeresen fordultak más szervezetek szakmai véleményért. Építész volt, bár ő maga nem épített, hanem a mások által tervezett épületeket, városnegyedeket védte. Nemcsak a házakkal, hanem azok lakóinak a sorsával is törődött, ennek jelét adta a negyedben tett séták, rendezvények során az ott élőkkel folytatott hosszú beszélgetések alkalmával.
Hosszú éveken át elnöke volt az egyesületünknek, aminek a megalakulását Anna egyik erzsébetvárosi házbontásokról szóló előadása ihlette, mert olyan átéléssel, szakértelemmel és tárgyilagossággal beszélt a méltatlan sorsra szánt értékes épületekről, hogy az alapítók egyike a beszéd után úgy érezte, segítenie kell Annának ebben a reménytelennek tűnő helyzetben. Egy kávéházba hívta a barátait, ismerőseit, hogy közösen találják ki, mit tehetnének a 7. kerületi pusztítás leállításáért.
Anna különleges személyiség volt: mindent tisztelt, amiben értéket látott. Megkapó volt benne a “francia örökség” (Párizsban született), ami számára a szabadság-egyenlőség-testvériség hármas eszméjét is jelentette. Felvilágosodott gondolkodás, értelem és mély istenhit vagylagosság helyett szoros kapcsolatban volt meg benne. A francia kultúra lengte körül, könnyedség, lezserség, emberszeretet, empátia és tolerancia jellemezte, valamint alaposság és kitartás a munkájában. Nagyvonalúságát bizonyítja, ahogy a rosszat cselekvő emberek tetteit elítélte, de magukkal az emberekkel megbocsátó volt.
Elképesztő társadalmi igazságérzete, a nélkülözők iránti együttérzése nemcsak az elvek szintjén jelent meg, hanem a gyakorlatban is megvalósult: olyankor is sokakat támogatott, amikor alig tehette meg ezt.
Mindig egyfajta légies, a materiális világon túlmutató jelenségként volt jelen a világban. Időtlen, kortalan, emelkedett lénye velünk marad.