Peller Mariann: „Közel állok ahhoz, hogy elfogadjam ezt a testet, amit kaptam”
Se nem tündér, se nem angyal, de a spiritualitás segít neki. Beszélgetés Peller Mariannal.
Régi küldetést teljesít
Peller Mariann 15 évesen eldöntötte, hogy tévézni szeretne és így is lett. Látszólag egyszerű, de odáig, ahol most tart hosszú út vezetett. Már gyerekként megfogalmazódott benne, hogy szeretne mosolyt csalni az emberek arcára és ez azóta sem változott. „Ez egyfajta küldetéstudat lett nálam akkor. Most itt vagyok, 37 évesen, és azt érzem, hogy továbbra is ez a dolgom” – mondja Peller Mariann, aki ma már nemcsak műsorvezető, hanem folyamatos „Égi üzenetei”-vel próbálja közelebb vinni a spiritualitást az Instagram-követői számára „Nekem is vannak mélypontjaim. Nem vagyok sem angyal, sem tündér, ember vagyok. Hibázok, szomorkodok, de mégis tudatosan törekszem arra, hogy jó hatással legyek azokra, akik a közvetlen közelemben vannak. Nagyon sokan nem merik kimondani a jó dolgokat, pedig a pozitív visszajelzésekre nagy szüksége van mindenkinek” – teszi hozzá a műsorvezető.
Mariann és a spiritualitás
A spiritualitás nem egycsapásra érkezett meg az életébe, Mariann úgy fogalmaz: sok lépcsőfokon keresztül jutott el a tudatosságig. „9 évesen azt kértem a szüleimtől, hogy hadd járjak hittanra, egyszerűen érdekelt, misztikusnak találtam. Aztán 17 évesen ki kellett venni a fél pajzsmirigyem, mert volt benne egy jóindulatú göb. Ott és akkor rájöttem, hogy bizony ezt magamnak teremtettem meg. Akkoriban azért imádkoztam esténként, hogy inkább nekem legyen bármi bajom, csak a családom egészséges maradjon. Amikor a betegség kiderült felfogtam, hogy az energiát nem így kell irányítani. A harmadik lépcsőfok 22 éves koromban jött el. Egy barátnőm elvitt egy angyalokkal beszélő nőhöz. Több volt az, mint egy erős élmény, kinyílt számomra a világ. Zokogtam attól, amiket ott hallottam. A nő azt mondta, az van a fehér zászlómra ráírva, arany betűkkel, hogy: újítás. Azaz más szemszögből láttathatom az emberekkel a dolgokat, és ebben eredményeket érhetek el. Ezek hallatán én, a kis önbizalomhiányos kislány naná, hogy zokogtam” – fogalmazott Mariann.