A magyar opera aranykorának legnagyobb dívája volt – Palánkay Klára portréja
100 éve született Palánkay Klára, akit a színházi lexikonok a magyar operakultúra 1945 utáni történetének legjelentősebb drámai mezzoszopránjaként emlegetik, akinek alakításait drámai erejű hangja és rendkívüli színészi temperamentuma tette felejthetetlenné. A centenárium alkalmából Várkonyi Judit, életinterjú-kötetének szerzője megható történetet osztott meg a díva utolsó napjairól.
Mindent akadályt legyőzött, mert a színpadra született
Palánkay Klára 1921. június 3-án született Budapesten. Az „angolkisaszonyoknál” kezdte a középiskolát, ahol természetesnek vették, hogy apáca lesz belőle. Klárának azonban énekesi ambíciói voltak, habár a szülei ettől tiltották. Legalábbis megpróbálták. Egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy Klára számára ez az egyetlen út, ezért át kellett iratkoznia a Veres Pálné Gimnáziumba. Rendszeresen szerepelt az iskolai ünnepségeken, 1938 és 1944 között pedig már a Zeneakadémián tanult.
A következő akadályt a világháború gördítette elé, ugyanis a háborús helyzetben nem tudták megtartani az akadémia végén lévő záróvizsgát. Ennek ellenére amint befejezte a tanulmányait, az Operaház azonnal szerződtette, ahol 1944. október 19-én debütált Amnerisként az Aidában. Magánúton továbbképezte magát a Palotay Árpád–Budanovits Mária-házaspárnál, akik számos híressé vált énekest indítottak el a pályán. 1947 nyarán az Opera hét pályakezdő énekesével együtt lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a kor híres olasz tenorja, Manfredo Polverosi mesterkurzusán Rómában.
A művésznő egy magyar operai aranykor tanúja, főszereplőinek egyike volt. Palánkay Klárát istennőnek, dívának tartották; szórakoztató egyéniségéért, híres szépségéért és hatalmas hangjáért sokan rajongtak. Hangjának drámai ereje különleges színészi temperamentummal párosult. Leghíresebb alakításai a magyar operairodalomhoz fűződnek: Bartók Béla, Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Kodály Zoltán hősnőinek ihletett tolmácsolójaként ismerték a mezzoszopránt, akinek nevéhez nagyszerű alakítások fűződtek Verdi, Wagner, Bizet, Muszorgszkij, Saint-Saëns operáiban is. Elénekelte a legnagyobb mezzoszoprán-szerepeket: Amnerist, Azucenát, Ulricát, Delilát és Sába királynőjét. Számos külföldi meghívásnak tett eleget, hangját lemezek, rádiófelvételek őrzik. Vele vette először lemezre Ferencsik János Bartók művét, A kékszakállú herceg várát. Palánkay Klára Judit-alakítása sokáig számított mértékadónak.
1970-ig, visszavonulásáig a Magyar Állami Operaház vezető magánénekesnője volt. Az érdemes művészt 1982-ben Bartók Béla Emlékéremmel, 1999-ben Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki. 1995-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét.