„Hiszem, hogy a történetem erőt adhat másoknak” – Magony Szilvi megható küldetéséről vallott
Április 5-én több száz édesanya és kismama vett részt a MEGÉRKEZÉS.HU eseményén, ahol neves szakértők, orvosok és segítők adtak hasznos tanácsokat a várandósság, a szülés és az anyaság első hónapjai kapcsán. Az eseményre Magony Szilvi is ellátogatott, aki egygyermekes anyaként, éppen egy újabb csodát várva vett részt a programon.
Szívhez szóló küldetés
Szilvi első gyermeke hosszú és küzdelmes lombikprogram után született meg – ahogy ő fogalmaz: „már az ő érkezése is maga a csoda volt.” A második várandóssága azonban teljesen természetes úton történt meg – és ez az újabb fordulat új perspektívát hozott az életébe.
“Hiszem, hogy ennek oka van. Hogy a történetem erőt adhat másoknak. Hogy aki most még csak remél, küzd, és néha elkeseredik, az lássa: a csodák tényleg léteznek. Számomra ez már nem csak saját történet – küldetés. Küldetés, hogy reményt adjon, és megmutassa: a hosszú út végén újabb, még váratlanabb ajándék érkezhet.
Azt mondják, nincs két egyforma terhesség és szülés. Ezt eddig csak megerősíteni tudom, és persze kíváncsian várom, hogy mit hoz még a sors.
Talán az egyik legnagyobb különbség az első és a mostani várandósságom között, hogy az elsőnél a kisfiam a harmadik lombikprogramunk során fogant meg – egy hosszú, vizsgálatokkal teli időszak lezárásaként. Akkor, amikor végre pozitív lett a teszt, úgy éreztem: most már minden rendben lesz. Utólag viszont azt gondolom, jobb lett volna több területen is tájékozódnom, mert az eleje nem volt zökkenőmentes (hármas ikreknek indultunk, de a 10. hétre az ikerpár visszafordult). Végül a 12. hét után már nyugodtabb időszak következett, problémamentes volt a terhesség és a szülés is, leszámítva a farfekvést.
Ezzel szemben a mostani várandósság minden létező statisztikát felülírt. Tavaly júniusban abbahagytuk a tizedik lombikkezelést, úgy éreztük, muszáj szünetet tartanunk. Akkor 1–3% közé tették az esélyeinket… így óriási meglepetés volt – jó értelemben –, amikor a tesztem pozitív lett. Itt viszont ezzel kezdődött minden. Már a realitásokkal is számolva, 43 évesen, a 20. hétig alig mertük elhinni, hogy valóban jönni akar.
Most már tudom, milyen vizsgálatokra kell figyelni, és mennyire fontos például a genetikai teszt ebben a korban. Ez a terhesség már sokkal tudatosabb: jobban figyelek az étkezésre, a mozgásra, és sokkal nyitottabb vagyok más anyukák tapasztalataira, szakemberek véleményére. A Megérkezés Babaváró Napon azért vettem részt, hogy meghallgassunk olyan szakembereket, akik olyan területekkel foglalkoznak, melyek minket is érintenek: legyen szó terhességről, szülésről, gyermeknevelésről vagy akár párkapcsolatról. Hiszem, hogy mindig, mindenhol tanulhatunk valami újat – akár egymástól is. Nagyon örülök, hogy részt vehettem a rendezvényen, és több érdekes előadást is meghallgathattam. Szükség van az ilyen kezdeményezésekre!”
Oldalak
Hasonló cikkek
