Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat

Kertész Imre után Krasznahorkai László a második magyar író, aki kiérdemelte a Svéd Akadémiától a legrangosabb irodalmi elismerést.
Megvan az újabb magyar irodalmi Nobel-díjas
2025-ben Krasznahorkai László magyar író kapta az irodalmi Nobel-díjat, ezzel Kertész Imre után ő a második hazai szerző, aki kiérdemelte a Svéd Királyi Tudományos Akadémiától a legrangosabbnak számító irodalmi elismerést.
A Kossuth- és József Attila-díjjal kitüntetett Krasznahorkai első írása 1977-ben, a Mozgó Világban jelent meg Tebenned hittem címmel. 1977 és 1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátorként tevékenykedett, 1982-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott tovább. Több alkotását, így például a Sátántangót is megfilmesítette rendező barátja, Tarr Béla.
Először 1987-ben hagyta el Magyarországot: a DAAD vendégeként Nyugat-Berlinben töltött egy teljes esztendőt. A keleti blokk összeomlása óta folyamatosan változtatja lakóhelyeit. Gyakran tér vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.
Páratlan életmű, óriási nemzetközi visszhang
Műveit rokonszenvvel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preist Az ellenállás melankóliája című regényéért.
1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. A Háború és háború c. regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét.
1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai Tarrnak utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói ló-ig együtt dolgozott vele, és minden fontos döntésében segítette a rendezőt.
Számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 2008-ban vendégprofesszor volt a berlini Freien Universitäten. 2010 júniusában Berlinben megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat. Németül is megjelent Seiobo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól. 2014-ben megkapta az America Award irodalmi életműdíját - írja a magyar nyelvű Wikipédia.




























