Sidney Lumet, a filmadaptációk mestere, a fojtogató kamaradrámák (gondoljunk csak a Tizenkét dühös emberre) koronázatlan királya sosem szoríthatta magához az aranyszobrocskát. Jelölték ugyan a Tizenkét dühös emberért, majd 1983-ban egy másik tárgyalótermi drámáért, Az ítéletért is, továbbá olyan klasszikusokért, mint az 1975-ös Kánikulai délután vagy az 1976-os Hálózat, de egyik nominációját sem váltotta díjra. Oscar bácsi persze évtizedekkel később megbánta bűnét: végül csupán egyetlen életműdíjjal honorálták a zseniális rendező hatalmas, gazdag és páratlan életművét. Újabb óriási adósság, melyet az Akadémia már sosem törleszthet, Lumet ugyanis 2011-ben elhunyt.
Sidney Lumet, a filmadaptációk mestere, a fojtogató kamaradrámák (gondoljunk csak a Tizenkét dühös emberre) koronázatlan királya sosem szoríthatta magához az aranyszobrocskát. Jelölték ugyan a Tizenkét dühös emberért, majd 1983-ban egy másik tárgyalótermi drámáért, Az ítéletért is, továbbá olyan klasszikusokért, mint az 1975-ös Kánikulai délután vagy az 1976-os Hálózat, de egyik nominációját sem váltotta díjra. Oscar bácsi persze évtizedekkel később megbánta bűnét: végül csupán egyetlen életműdíjjal honorálták a zseniális rendező hatalmas, gazdag és páratlan életművét. Újabb óriási adósság, melyet az Akadémia már sosem törleszthet, Lumet ugyanis 2011-ben elhunyt.