Hiányos ruhadarabok és fegyvert forgató lányok
Az Álomháború című, harcjelenetekben és alulöltözött hölgyekben gazdag film már megtekinthető a magyar mozikban. Utána jártam, megéri-e a pénzét.
Bevallom, nem a legnagyobb jó szándékkal. Egyes, kritikusabb hajlamú barátaimmal azóta tervezgettük, hogy megnézzük ezt a látványokban bővelkedő alkotást, amióta először láttuk az előzetesét. Mit vártunk tőle? Egy effektekben gazdag, történetileg azonban nulla, két órás röhögő görcsöt okozó önkéntes pénzkidobást. Szerintem nem is tévedtünk nagyot.
Utazás egy másik világba
A történet elején egy édesanya meghal, egy mostohaapa feldühödik a végrendelet miatt, egy fegyver eldördül, és egy lányt az elmegyógyintézetbe szállítanak. Ott aztán, a mostohaapa pénzügyi közbenjárásának hála, lobotómiát szeretnének végrehajtani rajta, ám az utolsó pillanatban egy másik világban találjuk magunkat – a hősnővel együtt. Egy bárban, ahol az azelőtt látott betegek a fellépők, a pszichológus a tánctanár, és a nem éppen bizalomgerjesztő, ám felettébb korrupt ápoló a főnök. Egy bárban, ahol testeket árulnak, és hősnőnk is szerepel a repertoáron.
Az álmok hatalmában
A szökésre egyetlen mód van: ha összefog négy társával, és a tánca közben megjelenő álmokon keresztül megszereznek négy létfontosságú tárgyat. Azonban ez nem könnyű: fegyverek ropognak, sárkányok fújnak tüzet, bombák robbannak, s közben a „való világban” feléled a főnökben a gyanú. A lányoknak dönteniük kell, vállalják-e a kockázatot – életük elvesztését…
Ezek alapján nem lenne rossz a film. Igazából összetett, érdemes odafigyelni az elején és a végén a narrációra, azonban valahogyan nem fogja meg az embert. Az egész elidegenítő: a legnagyobb katarzist egy fél perce megjelent kissárkány halála okozza. A szereplők sablonosak vagy jellegtelenek, bár maguk a színésznők (Emily Browning, Abbie Cornish, Jena Malone, Vanessa Hudgens és Jamie Chung) már rendelkeznek némi tapasztalattal. És azok a hihetetlenül nagy műszempillák…
Látványos képi világ
Természetesen vannak jó oldalai is a filmnek. A képi világ és az effektek kidolgozottak (bár hozzájuk kell szokni), akiknek pedig tetszik a miniszoknya-hosszú zokni összeállítás, külön ajánlom. Engem inkább a filmzene nyűgözött le, tele van jó számokkal, persze egyiket sem nevezném kifejezetten vidámnak. Utólag rájöttem, hogy a történetet is jóval kevésbé tartottam volna silánynak, ha magával tudott volna ragadni. Így elsőre azonban gyenge volt.
Viszont nem szeretném elvenni azoknak a kedvét, akik szeretik a látványos, akciódús, hiányos öltözékű lányokat és ütős zenéket felvonultató filmeket. Nekik nem okozhat csalódást.