Messze megelőzte korát a férfinadrágos George Sand, az első női bestsellerszerző

George Sand egyike volt az első női pioníroknak, aki nem elégedett meg a társadalom által kínált női szerepekkel. Nadrágban járt, férfi művésznevet választott, szivarozott, és olyan szabadon mozgott korának művésztársaságaiban, hogy egyhamar központi figurává vált Párizsban. Regényei hasonlóképp megbotránkoztatóak voltak államellenes, bomlasztó szellemiségük miatt.

Majdnem apáca lett a 19. század botrányhőséből

1804. július 1-jén született Párizsban Amandine Aurore Dupin néven, egy táncosnő és egy katonatiszt házasságából. Már a családfája is regénybe illő: felmenői közt egyaránt akadt főúr, híres marsall, sőt király, éppúgy mint madárárus, kurtizán és táncosnő, egymást követték a szerelemgyerekek, a törvénytelen leszármazottak. Apja korán meghalt, Aurore nevelését apai nagyanyja vette át, aki azon fáradozott, hogy a családi birtok, Nohant, finom modorú, művelt örökösévé tegye.

14 évesen angol apácák által fenntartottak, előkelő intézetbe küldte. Eleinte nem tetszett neki a zárdai életmód, néhány hónap múlva azonban vallásos áhítatba merült: apáca akart lenni. Ábrándjának nagyanyja vetett véget, aki mihamarabb meg akarta házasítani kisunokáját, ezért jómódú kérők után kutatott. A nagymamának rohamosan romlott egészsége, így maga mellé rendelte unokáját, aki 1820-ban elhagyta a zárdát. Nagyanyja a következő évben halt meg, nem érte meg, hogy Aurore férjhez menjen, de birtokot és tekintélyes járadékot hagyott rá.

1822-ben férjhez ment Casimir Dudevant báróhoz, s a házaspár Nohantba költözött. A kezdetben harmonikus kapcsolatból két gyermek született, a fiatal feleség azonban hamarosan megunta jóindulatú, ám kissé érzéketlen férjét. Viszonyuk megromlott, mindketten szeretőt tartottak, végül 1831-ben Aurore Párizsba utazott lányával, hogy beteljesítse a vágyát, és művész legyen.

Folytatás a következő oldalon, lapozz!